sponsored links

S. szokta mondogatni, hogy egyszer  mindennek eljĂśn az ideje. Most példĂĄul a curdé. Van itthon pĂĄr darab grépfrĂşt (ezt minek kellett Ă­gy ĂĄtiratban meghonosĂ­tani, ritka bénĂĄn néz ki, remélem, kĂśrd nem lesz) meg narancs. Mondjuk van itthon datolyaszilva is meg grĂĄnĂĄtalma, de azokkal nem tudok most mit kezdeni. Panna cottĂĄhoz lenne jĂł a datolyaszilva, azt hiszem.

TehĂĄt a curd. IgazĂĄbĂłl mindig azt gondoltam rĂłla, hogy valahogy olyan semmire nem jĂł dolog. Se nem krém, se nem szĂłsz, valahol az Ăśsszes hasonlĂł cucc hatĂĄrĂĄn. JĂłt tesz neki a pĂĄr napos érés, de sokĂĄig mégsem tarthatĂł el. És az ilyen ĂĄllĂĄsfoglalĂĄs nélkĂźli dolgok mindig nagyon gyanĂşsak. Tudjuk mĂĄr, hogy hol ĂĄllunk, na!
Igen ĂĄm, de mit kéne a kalĂĄcsra kenni? Nem mintha nem lenne tele a kamra jobbnĂĄl jobb dzsemekkel. Meg nem lenne elég a kalĂĄcs csokolĂĄdés-marcipĂĄnos tĂślteléke. Ez van, hedonista a csalĂĄd.
VégĂźl a grépfrĂşt levét csak simĂĄn megittam.

CSOKOLÁDÉS-MARCIPÁNOS KALÁCS