Csokis-diós biscotti
sponsored links
Összetört álmok.
Leginkább így tudnám magunkat jellemezni.
Illetve sok ismerõsömet, magamat (még) nem. Lemondtak a vágyaikról, keresik a b és c terveket.
Szerintem ez helytelen. A vágyak...azokért élünk, nem?
Bár a mai körülmények között egyáltalán van még realitása az álmodozásnak?
Ez a kis órmótlan pedig a legelsõ sütim a Marától ballagásra kapott könyvbõl.És a legelsõ biscottim. Vagy cantuccinim. Ki hogy hívja.
De nem az utolsó. Az tuti. Hiszen roppant egyszerû, nagyon csokis, és igazi dobozsüti: sokáig eltartható/rájárható. Inkább az utóbbi.
Jómagam is rákaptam, hogy ebéd után elrágcsáljak egyet-egyet (vagy éppen kettõt-hármat), pedig mikor megcsináltam azzal a mondattal nyomtam anya kezébe, hogy "akkor ez mind a tiéd, meg Palié, mert annyira szerettek borozni". (Nem mondtam még? Ez egy olasz édesség, amit elõszeretettel mátogatnak édes desszertborba. Nem is árt neki, nélküle kissé fogkitörõs a dolog...)
De mit csináljak, ha egyszer annyira hívogat... és még az én ízlésemnek is teljesen megfelel, mert nem az a nagyonédes valami, hanem az étcsoki kesernyés íze és a pirított dió aromája dominál.
Viszont a lelki béke kedvéért már gondolkozom egy vegán, mentes ...