Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Csokidarabkás zabpelyhes keksz
sponsored links
Amikor ? nem nagyon sokszor, de elõfordult már máskor is ? hosszabb ideig nem írok semmi újat, akkor elég nehéz elkezdeni, de fõleg eldönteni, hogy az idõközben összegyûjtött képek alapján mirõl is szóljon a következõ bejegyzés.
Az is természetes, hogy több, mint négy évi blogírás után nincs minden napra valami egészen igazi újdonság a palettán. Van, amikor több napig is régi, jól bevált ételeket fõzök, bár ezeket is variálgatom egy kicsit, de legtöbbször nem tartom érdemesnek leírni ? ezt aztán sokszor megbánom, mert egy-egy sikeres változatnál nem tudom reprodukálni ? pedig részben ez volt az ok, amiért elkezdtem írni, hogy mit, hogy fõzök. Kánikulában az is elõfordul, hogy nem is fõzök semmit, beérjük egy rántottával, salátával, virslivel.
Így most nem ételre, hanem sütire esett a választás, ezt megkönnyítette, hogy megígértem, hogy leírom a receptet. Magamnak sem árt megörökíteni, amíg még megvannak a céduláim, amiken összevariáltam a saját változatomat, amit végül megsütöttem. Elképesztõen sok hasonló recept elérhetõ, ezt biztosan nem képzeltem volna, amikor kb. 20 évvel ezelõtt elkezdett nálunk is elterjedni az ?amerikai csokis keksz?, a ?chocolate cookies?. Akkor azt hittem, hogy ennek egy tuti receptje van, amit megpróbáltam valahol megszerezni. Sõt, azt is elárulom, hogy legelõször a lányom sütötte otthon ? akkor még egészen kislány volt ? dobozos kész porból. Finom volt.
Most az az aktualitása, hogy a korábban említett találkozóra az egyik társunk sütött igazi amerikai stílusú csokis kekszet; õ ott élt egy ideig, ott tanulta. De nem kértem el az õ receptjét, viszont az ötlet megmaradt, és a következõ szokásos, ?évi rendes? baráti összejövetelünkre ilyesmit akartam készíteni. Sokat keresgéltem, végül 5 receptbõl állítottam össze azt, ami elkészült. Jól sikerült, tehát érdemesnek gondolom a megörökítésre:
A hozzávalók:
18 dkg puha vaj, 15 dkg cukor (lehet fehér is, de még jobb a barna nádcukorral), 1 csomag vaníliás cukor, 15 dkg lágy túró, 1 dl tej, 20 dkg liszt 2 teáskanál sütõporral együtt. Ezeket sorban kevertem össze, géppel.
Majd, amikor a darabos alkotókra került sor, átváltottam kanálra. Ezeket szintén sorban, nem egyszerre tettem hozzá:
10 dkg darabos dió (én aprítógéppel daraboltam, de persze ennek hiányában lehet késsel is), 10 dkg zabpehely, 15 dkg felvagdalt 50%-os étcsokoládé, végül 10 dkg mazsola, amelyet még a kezdetkor beáztattam egy zöld citrom kicsavart levébe ? természetesen lehetett volna rendes citrom is, de éppen ez volt itthon.
A sütõt közben elõmelegítettem 180°-ra, a tepsit sütõpapírral kibéleltem. Két teáskanál segítségével (egyikkel kimerve a masszából, másikkal letolva róla) rakosgattam a tésztát a papírra. Jókora ? kb. három ujjnyi ? távolságot kell köztük hagyni, mert sülés közben szétterül. 10 perc alatt meg is sül. Én az elsõ tepsire elég nagy adagokat tettem, tehát szép nagy kekszek lettek belõle. A továbbiakban már kisebbeket csináltam, nekünk úgy kellemesebb enni.
Próbaképpen néhány darabot félretettem, hogy vajon mennyi ideig áll el károsodás nélkül. Most már ennek legalább három hete, és még teljesen ehetõ, kellemes a keksz. (Ebben például sokat segít a beletett túró.)
És most, amikor végre rászántam magam a leírására ? hiszen a kérésen kívül az is valószínû, hogy máskor is elkészítem még ? úgy jártam, hogy nem találom az errõl készült képet. Pedig biztosan volt. Talán nem kellett volna ?takarítgatnom? a gépemben. Amíg megkeresem a sajátomat, kölcsönvettem egy képet az egyik helyrõl, amibõl összehoztam, ez hasonlít legjobban az én végeredményemre. Utána majd kicserélem.
