Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Csirkeszárny combocskák ázsiai ízesítéssel
sponsored links
Van egy kedves blogger ismerõsön / személyesen sajnos, nem /, aki fantasztikus ázsiai ízvilágú ételeket fõz. Olyan képekkel, hogy annyira kedvet kapok az elkészítéséhez, hogy alig várom a lehetõséget. Ez a csirkeszárnyakból készült étel ugyan nem egy ilyen recept, de ebbõl a húsból már készítettem egy ételt, ami szintén nagy siker lett, ezért most is Péter segítségét kértem és nem bántam meg.
Nagyon profi és precíz leírást kaptam, igaz nem grammokban kiszámolva, mert Péter néhány receptje feltételezi a konyhai elõképzettséget és a kreativitást. Ez nálam nem gond, hiszen többször írtam már, hogy egyszerûen képtelen vagyok úgy elkészíteni egy ételt, hogy közben ne változtassak a recepten. Most viszont igyekeztem betartani, mert a végeredmény nem lehetett akármi.
Van egy kézzel készült, igazi wokom, ez nagy segítség, de e nélkül is elkészíthetõ. Kell viszont olyan edény, amiben lehet erõs tûzön sütni, pirítani.
- Azzal kezdtem, hogy a csirkeszárnyak combos részét valódi combocskákká formáztam. Ezt úgy kell megcsinálni, hogy a vastagabb vége felé fel kell tolni a húst, közben a csontról le kell kaparni és át kell vágni a vékonyka inakat. Amíg csináltam, / 25 db / többször abba akartam hagyni, de aztán mégis én gyõztem.
- Ezután minden ízesítés nélkül olajban megsütöttem--szinte készre--de nem ropogósra.
- A ropogós sütés a következõ forduló volt. Igazán forró olajban szép színes ropogósra sütöttem. Úgy nézett ki, mintha kiszáradt volna, de nem volt vészes. Ezután félre tettem mindet.
- Újhagyma kellett volna, de faluhelyen néha az alapanyagok beszerzése legalább olyan kihívás, mint egy étel elkészítése. Helyette póréhagyma is jó lett volna, de az sem volt. A vöröshagymát ugyan Péter nem javasolta, de nekem volt egy fehér hagymám, ami nem annyira markáns ízû, ezért ezt tettem bele. Ha ez sem lett volna, akkor marad a hagyományos vöröshagyma.
- Egy nagy diónyi gyömbért meghámoztam és levágtam belõle egy kisebb darabot --ez majd külön kell, a többit pedig apró kockákra vágtam
- 5 duci gerezd fokhagymát összetörtem és durvára vágtam
- 3 kisebb szárított csilipaprikát használtam
- Egy elõzetes egyeztetés alkalmával Péter azt javasolta, hogy kb. 2dl húslevesbõl készítsek egy 1/2 dl-re beforralt koncentrátumot. Megcsináltam azt is, mert igazán hû akartam maradni a recepthez.
- kb. 1/2 dl sötét szójaszósz + 1/2 dl teriyaki szósz + rizsecet és kb. egy kávéskanál cukor
- az egész egy édes-pikáns ízû, de inkább se édes, se savanyú egyveleg legyen
- Olajban - wokban felhevített - a darabos gyömbért addig sütöttem, amíg a széle színesedni kezdett, azután beledobtam a nagyobb darabokra tört szárított csiliket és addig sütöttem, amíg barnulni nem kezdett.
- Na, ez nem is olyan egyszerû, mert a fekete edényben a sötét színû paprika mikor is barnul? 1-2 perc-talán. Akkor viszont ki kell szedni mindent. Az olaj kellõen csípõs marad.
- A hagymát erõs hõvel néhány perc alatt kell megsütni. Ez persze függ a hagyma mennyiségétõl, de kezdjen színesedni, pirulni
- Ezután mehet bele a fokhagyma, azután a gyömbér 1-2 percre
- Beleöntöttem az elõzõleg összekevert szószt, a leves koncentrátumot és még legalább egy 1/2 dl vizet, hogy kellõ mennyiség legyen
- Ezt késõbb besûrítettem kb. egy kk. keményítõvel. A szósz ne legyen sem sûrû, sem híg
A lényeg, hogyha elég meleg a wok, akkor a szósz füstölni kezd és szinte megég.
Ezt ne várd meg, de azért kell a nagy hõ, mert ez ad neki egyedi ízt.
Ha ügyesen égeted meg a szószt, akkor pont licsi íze lesz az ételnek. Vicces ugye?
- na ez azért kihívás volt a készítés közben
Kínai tojásos tésztát fõztem ki egyszerûen sós vízben és tálalásnál a szósz egy részével kevertem össze.
A másik részébe beletettem a ropogósra sütött húst és gyorsan összemelegítettem, de vigyáztam arra, hogy ne fõzzem és ne puhuljanak meg a csirkeszárnyak.
Nagyon, de nagyon finom lett! A csili ugyan égette a szánkat, de ez így jó és a csili fantasztikus tulajdonsága, hogy gyorsan elmúlik a csípõs hatása az étkezés végén.
Szerintem még a licsi íz is benne volt, bár magamtól én nem mondtam volna ilyen összehasonlítást, de a szószos tésztának valóban volt egy kellemesen pikáns, enyhén gyümölcsös íze. Jó, mondjuk, hogy volt.
Nem olyan nehéz elkészíteni, mint elsõ olvasásra tûnik, de mindenképp kell hozzá egy adag elszántság.