Csirke alaplé
sponsored links
Nem akarom felfedezni a spanyolviaszt. Egyszerûen csak leírom ide, hogy itt legyen. Sokáig szkeptikus voltam az alaplevekkel. Mert hogy micsoda macera, meg hol tárolom és nem is olyan nagy szám. De az idõ múltával nõtt a kíváncsiságom és egyre nagyobb ellenérzésekkel viseltettem a leveskockák iránt, így aztán kb fél éve, egy éve elkezdtem én is az alaplégyártást. Ha jól szervezi az ember a dolgot, akkor nem olyan nagy macera és ha nem ipari méretekben gondolkodunk, akkor a tárolás is megoldható. Egész más íze lesz mindennek, ha alaplével készítjük! Amihez eddig nem használtam leveskockát, most pedig alaplével készítem (pl. gombaleves), azoknak sokkal teltebb, gazdagabb íze lesz. A krémleveseknél viszont kellett egy kis idõ, amíg leszoktunk a nátrium glutamát erõteljes ízérõl... De most már jól megvagyunk nélküle. Érdekes módon egyébként nekem hiányzott a legjobban a leveskocka íz, a többiek sokkal simábban vették az átállást.
Én úgy szoktam, hogy amikor egyébként is nagyobb fõzést rendezek, akkor odateszek egy alaplevet is. Tulajdonképpen pont úgy készül, mint a húsleves, csak nem annyira hús, mint inkább csontos részek vannak benne. Innen mûvelõdtem (meg persze máshonnan is), olvassatok utána ti is.
Végül én nagyjából így csinálom, de van egy kis ahogy esik úgy puffan jellege a dolognak, attól függõen, hogy pont mi és menyi is kerül bele aznap...
A csirkecsontokat (nálam jellemzõen csirke mellcsont, farhát, szárnytõ, olykor a kifilézett comb csontja) megmosom, hideg vízben felteszem fõni. Ha felforrt, mérséklem a hõt, leszedegetem a ...