CserĂŠpedĂŠnyben fĂľtt fĂťszeres vegyes ragu polentĂĄval

Régi történet ez, de csak most kerítettem sort rá, hogy meg is írjam. Még tavaly õsz végén történt, hogy Lorien barátom nálam volt pár napig, akkor készült ez a ragu. Közös receptünk ez, együtt találtuk ki menet közben. Már a bevásárlással elkezdõdött a ?fõzés?, a Metroban beszéltük meg, hogy találkozunk és együtt vásárolunk be arra a pár napra, ami elõreláthatólag sok közös fõzéssel és borozással fog telni. A húsosnál felváltva dobáltuk a kosárba az alapanyagokat, miután kitaláltuk, hogy egy vegyes ragut készítünk. Én indítottam a kacsazúzával, erre tromfolt rá Lorien a sertés szívvel, én jöttem a sertésfarokkal, mire õ a csülökkel, és így tovább. Késõbb a fõzéskor ugyanez folytatódott a fûszerezéssel is.

EzĂŠrt is szeretek vele fĂľzni, mert ha nem ĂŠrtĂźnk egyet mindenben, ĂŠs pĂĄr dologban kĂźlĂśnbĂśzik az Ă­zlĂŠsĂźnk, mĂŠgis jĂłl tudunk egyĂźtt alkotni, mert inspirĂĄljuk, ĂŠs kiegĂŠszĂ­tjĂźk egymĂĄst, Ă­gy a vĂŠgeredmĂŠny eddig mindig remek lett.

TovĂĄbb a folytatĂĄshoz>>