Cserkó
sponsored links
Az elmúlt néhány évben csináltam egy pár elvetemült dolgot már ami a kertet illeti :) Én, aki hivatalosan a 11. kerület tetején, stílszerûen a budai hegyoldal Cseresznye utcájában pattantam szárba, fogtam magam és 2-300 négyzetméternyi biokertet suttyantottam a hátsó kertbe, miután szuburbanizálódott lány lettem. A gumicsizma alap volt, jólesõ érzéssel túrtam a szép, zsíros földet, nagy slukkokban szívtan az esõillatot, nevelgettem a palántákat, komposztáltam, csalánlevet rohasztottam, locsoltam, kaszáltam, kapáltam, mindenféle népséggel megküzdöttem egy szuperparadicsomért, jólesõ érzéssel rángattam ki a földbõl méretes salátákat, retkeket, karótvertem, jégesõvel dacolva hálót feszítettem a málnáim fölé, lekvárt fõztem, a cukkinivel a mérete miatt ölni is tudtam volna. Tök amatõr módon, tökhobbyszinten. Sõt mitöbb komoly kereskedelmet bonyolítottam a szomszédnénikkel, valamit valamiért alapon tettem szert olyan dolgokra, amiket már lusta voltam a földbõl elõvarászolni.
Azt azért nem mondom, hogy láttam magam fejkendõben, ritmusosan tehenet fejni, de határozottan elkapott a feeling, megérintett a teremtés szépsége a tengernyi meló ellenére. És hát mondanom sem kell, hogy a kertbõl szedett bármilyen alapanyag egész egyszerûen össze sem hasonlítható azzal, amit a boltban lehet vásárolni, de a legfinomabb íze határozottan annak van, amiben magbaválik a belefektetett energia. Van valami mélységes bensõségességgel keresztezett sikerélmény abban, amikor bármerre jársz a kertben, mindenhol figyel valami gatyaszárba törölhetõ, megehetõ.
Na mostanra idõ hiányában a biokertet belepte ez, az meg amaz. Állati jó focipálya, macskavadászles, fotóshelyszín, sünlakás és miegyéb lett a helyén. Csak a gyümölcsök maradtak, és most mind közül a legtökéletesebb, a csereszenye sikít rám, bekopog az ablakon, a fejemre esik, fülbevalót készíttet magából, roppan a szájban hasfájásig. Nyerõpiros színû ász. Közvetlenül azután, hogy ezt elpusztítjuk, megérik a málna, majd kis átfedéssel leesnek az elsõ túlérett barackok, ott tobzódom majd egy jóideig, mígnem végül rámborul a 4 almafa összes termése, hasonló csatárláncban, mert különbözõ fajták. És én a világon semmit nem teszek érte, hogy ez így legyen. Nincs gumicsizma, csak mezítláb mászka és tobzódás. Max az esõillatot szippantgatom továbbra is, mert az durvánfinom. Tisztára megéri :)