Csapongó gondolataim
sponsored links
Tegnap nagyon sokat gondoltam nagyira a görhe sütése okán (persze, nincs is talán nap, hogy ne jusson eszembe valamiért). Ma folytatódott. Hazafelé jövet, a buszon eszembe jutott egy szikrázó napsütéses, havas, jeges, talán 1977, vagy 1978 januári délután. Egész délután olvastam, õ meg dohogott velem, hogy ilyen nagylány, és semmi haszna. :)) Közben tököt sütött. Olyan igazi, nagy, vaskos, otthon termett sütõtökbõl vágott háromszögeket. Aranyszínû volt, és édes. Sose lesz a hõlégkeveréses puccos sütõben olyan ízû, mint a szénnel fûtött sparheltben készült.
Ahogy ezen tûnõdtem, eszembe jutott a karácsonyi töklevesünk. Valamiért a felnõttkori énem nem szereti a sült tököt, de a sütõtök krémlevest igen. Amióta Legnagyobbom nem eszik húst, mindig ez a karácsonyi levesünk.
Egy tököt felkockázva, sütõpapíron szétterítve megsütök a sütõben 200 fokon, amíg szép színes külsõt kap. Mivel kisebbek a darabok, mint a normál töksütés esetében, nagyjából 30 perc elegendõ.
Miután ez kész, hagymát felkockázok, vajon megpárolom, hozzáteszem a tököt, majd megszórom fehérborssal, curryvel, chiliporral, gyömbérporral, reszelek rá szerecsendiót.
Amikor jól összepirult mindez, akkor felöntöm zöldséglevessel (ritkán használok leveskockát, de ebbe szoktam tenni), és ...