Csalánleves pirított gévagomba betéttel
sponsored links
Ez a leves fõbb alkotóiban csak vadon gyûjtött hozzávalókból készült. A gévagomba és a csalán nem ritka fajok. Ha a gévagomba beindul, akkor akár minden ismerõsnek is jut belõle. Csalán pedig mindig és mindenhol van, de érdemes fûszeresebb ízû vad levélzöldségekkel keverni. A leves tavasszal készült, de nyár vége felé is találkozik sokszor a gévagomba a friss (korábban lekaszált) csalánnal. Mindkettõ fontos, vadontermõ élelmi forrás, és mindkettõ rendelkezik gyógyhatásokkal is. Mindkettõbõl csak a fiatal részek ehetõk. A csalán elõkészítés után finom, a gévagomba pedig 20 perc hõkezelés után ehetõ.
Csalánleves fûszeres gévagomba kockákkal |
A leves elkészítése egyszerû:
A csalánt elõkészítettem az itt leírt módon. Elõkészítés után kicsavarva, egy csészényit használtam a csalánból. Zsiradékon 2 duci gerezd fokhagymát pirítottam, majd hozzáadtam az összevágott csalánt (mehet bele szezonális más jóízû levélzöldség is az erdõbõl vagy ehetõ gaz a kertbõl), a vizet és a fûszereket. Fûszerek: só, fekete bors, kis kakukkfû, pici köménymag. A levest készre fõztem (habarás, sûrítés, krémesítés nélkül készült).
A fiatal gévagombát kockára vágtam, egy púpos csészényit használtam. Vajon + pici olajon, fûszerekkel (medvehagyma vagy fokhagyma, õrölt bors, petrezselyem), só nélkül pirítottam a gombakockákat. Amikor élénk narancssárgára pirult, akkor sóztam meg, és tálaláskor közvetlenül a tányérba kimert levesbe tettem, hogy a rásült ízek ne ázzanak le.