Nem tudom kinek a gyereke hogyan eszik az ohodĂĄban/iskolĂĄban, de a NĂľk példamutatĂłan tĂźntetnek el minden félipari hulladékot, amit a kĂśzétkeztetés eléjĂźk tĂĄr.

Anno, amikor ohodĂĄba kerĂźltek, voltak félelmeim, hogy az otthoni koszt utĂĄn semmilyen hajlandĂłsĂĄgot nem fognak mutatni a konyhĂĄsnénik ĂĄltal tĂĄnyérra halmozott ételek irĂĄnt, ĂĄm a NĂľknek tĂśbb eszĂźk volt. RĂĄjĂśttek, hogy a sok eddmegleves és cukrostészta pont annyi energiĂĄt ad nekik, amivel a csillĂĄron lĂłgva az ĂľrĂźletbe kergethetik az ohoda személyzetét.

Így aztĂĄn meg se lepett, hogy az iskolĂĄban is mindent befalnak, sĂľt van, hogy repetĂĄznak is. Épp ezért most megĂşjult erĂľvel hordom haza a zĂśldségeket, s ha kell estére is fĂľzĂśk valamit, hogy kompenzĂĄljam a szénhidrĂĄtban gazdag, de minden egyébben igen szegényes menzai kosztot.

Gyakorta készĂ­tek leveseket, vagy csak egy-egy jĂł szeletnyi natĂşr hĂşst adok nekik, de ha mégsem visz rĂĄ a lélek az esti fĂľzĂľcskére, akkor a szendvicseik mellé nagy halomnyi zĂśldség vagy salĂĄta kerĂźl. A szofisztikĂĄltabb zĂśldségformĂĄnak megvannak a ...

Folytatás a blogon ... mirelle.freeblog.hu/archives/2011/11/...