Ahogy rĂĄnéztem a sĂźtire, olyan volt, mint a kicserepesedett fĂśld, mint a sivatag...Pedig hĂĄt csak a hajdinĂĄs sĂźti "bĂľre" nem bĂ­rta a kiképzést. 

Nem tudom, valahogy nem jĂł érzésem van. Erre rĂĄtett egy lapĂĄttal még ez is. Megint eszembe jutott, hogy mennyi ember éhezik, én meg Ăşgy ki vagyok gĂśmbĂślyĂśdve, hogy csak na. Ok, nem ez utĂłbbi miatt kezdtem ezen gondolkozni. Valahogy megint a lĂĄtĂłkĂśrĂśmbe kerĂźlt ez a téma, illetve tĂśbbet mĂĄszkĂĄlok a vĂĄrosban, és sokkal gyakrabban szembesĂźlĂśk azzal, hogy mennyi szerencsétlen van, akinek a kĂśvetkezĂľ étkezése is bizonytalan. 

Egy idĂľ utĂĄn az ember kĂśnnyebben fordĂ­tja el a fejét, és foglalkozik vele kevésbé, illetve indul meg a szĂ­ve rajta. Persze nem lehet mindenkinek vajas zsĂśmlét a kezébe nyomni, meg mindenkin segĂ­teni, de nem szeretném azt, hogy annyira megvĂĄltozzak belĂźlrĂľl, hogy ez mĂĄr ne indĂ­tson el érzelmeket. Mert lehet, hogy az ember sokat tett azért, hogy Ăşgy éljen, ahogy, de nem tudhatja, hogy ugyanazon hĂĄttérrel, mint az a szerencsétlen, nem lenne-e még rosszabb helyzetben.

Nagyon hĂĄlĂĄs lehet azért az ember, ha korrekt hĂĄttere van, ha bĂślcsen nevelték, ha szerették, ha megadtĂĄk neki a lehetĂľséget a normĂĄlis életre. (Csak gondolj bele, ha valaki eleve szerencsétlen kĂśrnyezetben nĂľ fel, nem foglalkoznak vele, nem tanĂ­tjĂĄk, nincs ...

sponsored links