Csak tudnám, hogy csinálja

2012-02-07

sponsored links


Szokásos hétvégi mozizásunk alkalmával megnéztük a Sarah Jessica Parker fõszereplésével készült, és vígjátéknak titulált filmet.
Saját sérelmünkre.
Nagyjából két hete láttam meg az azonos címû könyvet egy áruházban, bele is lapoztam, érdekesnek tûnt, pont olyasmikrõl volt szó benne, amikrõl én is írok itt idõnként, hogy az élet nem mindig rózsaszínfelhõrõltörténõláblógatás az embernek csak azért, mert gyerekei vannak. Meg munkája.
Eszembe is jutott, hogy ha ügyesebb lettem volna,valami hasonlót már én is rég összehozhattam volna (ha az a volna ott nem lett volna), de már mindegy, meg aztán olvastam a borítón, hogy Hollywood ráugrott a sztorira, és SJP fõszereplésével filmet forgattak belõle.
Aztán most pénteken megláttam a tékában, na, gondoltam, bár a Hova lettek Morganék után megfogadtam, SJP-mozira nem adok ki pénzt, úgy éreztem, 400 forintot megkockáztathatok. 
Hát mit mondjak... Buktunk már nagyobbat is.
A mû közel áll a nézhetetlen kategóriához; amit poénnak szántak, egyáltalán nem vicces, erõltetett, a sztori az elsõ perctõl kiszámítható, és még a nézõvel való összemosolygás ("ez nálatok is így megy, mi?") is bárgyú.
A történet az, hogy adott egy kétgyerekes anyuka, akinek Komoly Munkája van, amivel felépítheti a Nagy Karriert, de ott a család is, férjjel, két kis gyerekkel. Vergõdés, õrlõdés, elfojtott veszekedések, siker a munkában, kudarc a családban, gonosz, leszóló anyós, slampos megjelenés, de olyan erõltetetten, mint Mr. Bean poénjai a Johnny English 2-ben. A mélypont az volt talán, amikor anyu a táskájában kotorászva fél bõröndnyi babacuccot rámolt elõ, és adott át a fintorgó szingli ...

Folytats a blogon ... feedproxy.google.com/~r/Praktikak/~3/...

sponsored links

Keres?s