Régebben rendszeresen csinĂĄltam melegszendvicset, sokféleképpen. Volt olyan, amihez a hozzĂĄvalĂłkat egymĂĄsra halmoztam, gyakran sorban elĂľ is sĂźtĂśttem, a végén pedig Ăśsszerakva, leggyakrabban sajttal a tetején, ami egyĂşttal Ăśssze is fogta az egészet. PéldĂĄul simĂĄn a kenyérre vaj, rĂĄ egy szelet felvĂĄgott, reszelt sajt. De olyan is volt, hogy Ăśsszekevertem krémmé-pĂĄstétommĂĄ az alapanyagokat, és azt a kenyérre kenve megsĂźtĂśttem. Mindegyiket nagyon jĂłl lehet variĂĄlni a kedvĂźnk és persze a kéznél lévĂľ anyagok szerint.

Gyerekkoromban, azt hiszem, nem ismertĂźk a melegszendvicset, csak pirĂ­tĂłs vagy bundĂĄs kenyeret ettĂźnk, amire esetleg rĂĄ lehet fogni ezt a nevet. A pirĂ­tĂłs nĂĄlunk nem szĂĄrazon, hanem leginkĂĄbb libazsĂ­rban sĂźlt, aztĂĄn jĂłl bedĂśrzsĂśltĂźk fokhagymĂĄval, megsĂłztuk, és ĂĄltalĂĄban citromos teĂĄval fogyasztottuk vacsorĂĄra.

Úgy emlékszem*, a melegszendviccsel akkor ismerkedtem meg, amikor Pesten, a VisegrĂĄdi utca és a Szent IstvĂĄn kĂśrĂşt sarkĂĄn nyĂ­lt egy bĂźfé, ahol az utcĂĄra nézĂľ részen kezdtek ilyet ĂĄrulni. A kenyerek ezzel-azzal voltak megkenve, piros fényĂť infralĂĄmpa tartotta Ăľket melegen. (Ilyen lĂĄmpĂĄt is akkor lĂĄttam elĂľszĂśr.) Hogy milyen kencék voltak rajta, nem emlékszem, csak arra, hogy ...

Folytatás a blogon ... beck.blog.hu/2011/11/21/croque_monsie...