Croatia 2014 Trogir-Split-Omis-Vinisce-Sibenik
sponsored links
(Omis)
Horvátország megint. Hirtelen jött szabadság, véletlenül alakult így és ez volt a legegyszerûbb megoldás.Trogir (6km) mellet egy faluban foglaltunk szállást. Fõhadiszállásnak kitûnõ volt, mert a hely kritikán aluli. Koszos a part és a tenger egyaránt.
Vigasztalt, hogy a háziak kedvesek voltak, az asztalon kosárnyi citrom a kertbõl, a hûtõben üdítõ várt minket. Fürödtünk kicsit, utána átmentünk a következõ faluba vacsizni.
Én grillezett husikat ettem, jó rágósak voltunk. Elsõ vacsinak nem éppen jó kezdet. Párom felváltva cevapot és pljeskavicát evett egész héten.
A szállás kifogástalan volt, kivéve a szúnyogokat. Na erre nem készültünk fel, nem aludtunk egész éjjel. Anita úgy kelt fel, hogy össze csípték a szúnyogok, egy idõ után azon gondolkoztam, nem-e bárányhimlõ.
Elsõ nap elmentünk Trogirba, voltunk már két évvel ezelõtt. Nem változott semmit, ugyan olyan szép volt a zegzugos kis utcáival.
Este vissza mentünk a falucskánkba, ott vacsiztunk az egyik helyi étteremben, és itt kezdtem el szokásos horvátországi tintahalazásomat.
citrommal és fokhagymás majonézzel, fincsi
Másnap megint Trogirba mentünk reggeli fürdõzés, ebéd és alvás után. Úgy gondoltam Szent Iván éjszakáján lesz valami buli. De semmi különös nem történt. Úgyhogy megvacsiztunk, fagyiztunk és haza mentünk.
Párom gombaszószos husit evett én még mindig tintahalat.
Split volt a következõ állomás, voltunk két éve, de nem néztük meg, ugyanis tönkre ment a babakocsi, útközben volt egy használt árus. Párom nõvére ezt Splitben közölte, amire én hisztérikás rohamot kaptam és közöltem én sehova sem megyek. Amúgy az volt az elsõ és az utolsó nyaralás, hogy mással elmentem.
Split nekem ugyan olyan volt, mint Trogir. Szûk kis utcácskák, hangulatos, ez a része, a panelrengeteg botrányos(mondja ezt egy panelgyerek).
ez valami új volt, pizzatekercs, finom itthon is kipróbálom majd, persze a szokásos fagyi sem maradhatott el
kajakóma
(innen sehova, 10 perc alfa állapot, aztán vagy sikerül tovább menni vagy nem)
Délután elindultunk hazafele, bementünk a reptérre, Anita oda volt hogy Trogirban állandóan alacsonyan repülnek a gépek. Így hazafele bementünk, megnéztünk pár le- és felszállást.
Aztán leszakadt az ég.
haza értünk, a házinéni sütit sütött kaptunk belõle egy tányérnyit,
és ami utána következett, az életben nem láttam ilyet, jégesõ, dió nagyságú.
Anita mondta hogy fél, bementünk a hátsó szobába. Nem csodáltam hogy félt, az ajtóhoz csapódtak a jégdarabok, szakadtak le a diófa ágai, kilyukadtak a lámpaburák, autók lámpái törtek be. Még szerencse nem az én kocsimmal mentünk, párom autója kicsit beütéses lett. Anita utána már nagyon élvezte, minden nap kérdezte mikor lesz megint hó.
Omis: nagyon szép hely. Már nem emlékszem ki mondta, menjünk le odáig ott homokos a tengerpart.
Óváros: szûk utcácskák; kikötõ, fagyi, ebéd-szokásos, fürdés.
Következõ nap átmentünk Viniscebe, ott nyaralnunk két éve. Az egész napot ott töltöttük. Az akkori szállásunk alatt pékség mûködött, az megszûnt, ugyan úgy magyarok bérelték a házat. Ott volt egy bácsi, megismertük, régen beszélgettünk vele. Nyaralója van a faluban.
Napi fagyizás nem maradhatott el, kora délután pedig megebédeltünk.
And the last day in Sibenik. Bár páromnak felvetettem menjünk be egy fagyira Primostenbe de határozottan elutasított, pedig az is nagyon tetszett.
Nem Trogir felé mentünk fel az autópályára, hanem a part mentén haladtunk felfelé, ez volt az utolsó megállónk.
grill tál(mix grill)
hóemberfagyi
szegény gyerek, az felszolgáló lánytól kapta ajándékba, ezt megette, nem úgy mint az ebédet
Ebéd után irány az autó, hiszen még 700 km volt elõttünk, de! még megálltunk Zágrábban bevásárolni, egy kis sörike, zsokika, cokta és tsai.
A maradékon pedig burekot vettünk, amit sajna idén nem nagyon élvezhettünk. Pedig szemeim elõtt láttam hogy a kis kertünkben a capuccinommal túrós burekot reggelizek. Bementem a helyi közértbe, pékáru iránt érdeklõdve, úgy néztek rám, hogy burekot vennék, mintha nem is tudom mit kérdeztem volna, persze kenyér és fánk az volt.
Viszont gyermekem szerencsére olyan jól aludt, hogy minden reggel 6kor felkelten, egy kis kávé és irány az 1, 1 1/2-óra reggeli séta.
Lassan már 20 éve járogatunk a tengerhez, most jött el az ideje, hogy saját magamtól rájöttem, hol kell a tengeri csillagokat keresni. Hoztam is egy tucattal.
ezt az idei szépséget persze nem én találtam
A partot már említettem, hogy nem szép. Sõt a tengeri sünöktõl hemzsegett. Vízbelépés elõtt, süntelenítés a part közelében. Kaptam kölcsön, szemüveget és pipát a búvárkodáshoz(csoki jár az illetékesnek, meg csillag), ami gyûjtögetéshez jó volt, meg azt látni, hogy a wc csésze, flakonok, üvegek, háló, drótok hevernek a tenger alján. Elég siralmas látvány volt.
Anita pedig végigcipeltette magát az Apja nyakában egy hétig, hiszti volt mindenhol. Amire megszokta az új helyet, már jöttünk is haza. Nem várhatok tõle semmi olyan ami bennem is meg van. Nagyon sok évig ha elmentünk külföldre nyaralni 3-4 napig honvágyam volt, a maradék pár nap már tetszett.
Azt is megtanultam, hogy ugyan oda kétszer nem megyünk, kicsit unalmas volt. Semmi újdonság vagy izgalom, pedig az én életem kimondottan errõl szól.