Én itt kĂŠremszĂŠpen azzal a nĂľvel nyaraltam, akirĂľl utcĂĄt neveztek el. AzĂŠrt ez nem semmi. NĂŠgy, kemĂŠny nyaralĂĄssal tĂśltĂśtt ĂŠv utĂĄn egy idegen orszĂĄgban. TotĂĄl rendben van :D Ezt a megtiszteltetĂŠst rajta kĂ­vĂźl Pompei ĂŠs Michelangelo ĂŠrtĂŠk el, tĂśbbek kĂśzĂśtt sokkal nagyobb ĂĄldozatok ĂŠs energiabefektetĂŠsek ĂĄrĂĄn. IgazĂĄbĂłl nem csodĂĄlkozom. Egyszer filmet fognak forgatni rĂłla, mint a nĂľrĂľl, akit nem lehet zavarba hozni semmilyen extra kĂŠrĂŠssel :D vilĂĄgĂŠgĂŠs utĂĄni pillanatban autentikus, kĂŠtfogĂĄsos olasz ebĂŠdre vĂĄgysz? HĂ­vd CelesztinĂĄt! Nem fog bilibe lĂłgni a kezed. És nem azĂŠrt mert a bili semmivĂŠ lett a vilĂĄggal egyĂźtt. 1072 db strasszal kivert fĂźgefalevĂŠlben fogja tĂĄlalni, frissen ondolĂĄlt hajjal.  Nem ĂĄrulok el nagy titkot ha elmondom, hogy a utazĂłslista-biblia is tĂľle szĂĄrmazik. TĂśbbszĂśr leprĂłbĂĄlt, tĂśkĂŠletesre csiszolt. A vĂŠgĂŠn heti bontĂĄsban, napokra osztott menĂźsorral :D A bokĂĄmat lefostam, amikor vĂŠgigolvastam. Ha a negyede eszembe jutott volna, elĂśntĂśtt volna a vĂŠgtelen bĂźszkesĂŠg az elĂľrelĂĄtĂĄsom okĂĄn. Nem akarok belegondolni a bakancslistĂĄjĂĄba, nem lesz majd ideje vĂŠgigprĂłbĂĄlni, mert csak az ĂśrĂśkkĂŠvalĂłsĂĄg az ĂśrĂśk :) Erre egyĂŠbkĂŠnt hamar rĂĄjĂśttĂźnk, mikor elkezdett rohamosan fogyni a kĂŠt hetĂźnk.


Igazán nem akarom az emberek patriarchalitásba vetett hitét megingatni, de nem mehetek el szó nélkül amellett az egyszerû tény mellett, hogy nekünk túlképp csak az 5 fiúgyerekkel kellett zsonglõrködnünk. Az egyszem Barbink ugyanis azzal a tulajdonsággal született, hogy rendkívül jó a különbözõ, nem túl bonyolult helyzetekhez való alkalmazkodó képessége, hogy nincs rémesen elállítva a rinyafaktor, az átlagostól fejlettebb a konfliktuskezelése, és hogy habosbabos szellemisége ellenére brutálisan bevállalós és úgy egyébként, mindent egybevetve kis költségvetésû (100 db vizibomba és 10 mediterrán éticsiga/hét és csend van körülötte). Nagyon, de nagyon fogják õt szeretni az ellenkezõ nemûek, amikor ennek eljön az ideje. Úgy burjánzik benne a nõiesség csírája, hogy öröm nézni. Még kócosan is tökéletes a frizurája, ezt Charlie elõre meg is énekelte, nem is tudja mennyire igaz, de biztos rá gondolt. Õ reggel is szép. De nagyon. Ha embernyi hullámok jönnek, akkor sellõként vetõdik beléjük, igazából a fulladásveszélytõl sem nõ meg benne az adrenalin. Elõbukkan a visszahúzódó hullámok közül (perfekt frizkóval, homokkal teli szájjal) és közli, hogy minden okés. Ezzel szemben a minden földi jóval ellátott, egysoros deszkával, peonzával, vegyes tüzelésû pajtásokkal és mûszaki cikkekkel körülbástyázott fiúk olyanok voltak - és most szándékosan nem használom a elhíresült jelzõt, csak körülírom -, mint az vizes helyiségben tevékenykedõ prostik. Tanulmány volt nézni, ahogy megfeneklik a férfierõ ahelyett, hogy kulminálna. Kicsit késõn bár, de levontam egy-két messzemenõ következtetést, úgyértem szociológiai értelemben. S ezeket nem osztom meg hiszen nyaralunk, nincs idõm arra, hogy vérig sértsek négyegészháromtizedmilliárd embert :D


A gyerekek különben szörnyen vonzódnak a morbid dolgokhoz. Ha választani kellett egy halott medúza széttrancsírozása és egy szimpla homokvárépítés között, akkor magasan gyõzött a trancsír és mi felsóhajtottunk, hogy ez biztos kezdeti nyiladozás az állatorvosi pálya felé, de a lelkem mélyén éledezõ gyermek (az, pont az, aki "bikafos" felkiálltásokkal szottyos iszappal dobálózva kergetõzött a pocsolyásban) pontosan tudta, hogy ez egy épületes baromság :D Sõt a természet lágy ölén azért kényes kérdések is felmerülnek, amikor a "nézd mekkora rákot fogtam, ja ez nem is egy, hanem kettõ...ezek ikrek?? vagy csak szeretgeti a kicsinyét?" Mégsem válaszolhatja azt az ember, hogy nem, ez csak egy szimpla délutáni szunya után elkövetett megtermékenyítés. De õk a legkisebb bizonytalanság esetén is lecsapnak, és úgy boncolják tovább ezeket a kérdéseket, pont mint a medúzát. Legkésõbb ezen a ponton kell bevetni a fagyi-csalit és minden helyreáll. Mert ugye ha Olaszország, akkor Gelato. Én nem vagyok egy nagy fagyista, de azon a néhány helyen, ahol feláldoztam magam, tényleg magasan gyõzött színre, illatra, állagra, választékra és méretre is minden korábban látottnál, ezeknél egyszer ettem nagyobbat Szicíliában, ahol egy gyerekfej méretût sikerült beharapnom 2 euróért és egy másnapi izmos torokfájásért.



Amikor a szombati vendég el,-és bevándorlást végignéztük, nem tagadom, kevés kárörvendéssel a szemünkben, még nem tudtuk, hogy a Via Michelangelo nemsokára sokkal több fiú állandó fluktuációjától és a csengõhöz való különös vonzalmuktól lesz hangos. Az elején még örültem, hogy az elsõn lakunk, fõleg mikor bentfelejtettem a lakáskulcsot és a nyitott ablakon gond nélkül behatoltam érte. Aztán a négyezredik csengetésnél (éhes, szomjas, pisilni kell meg amásik is néha, összevesztünk, megbántott, eltörte, kilyukadt, elesett, reped, felmászott, labdátvesztett, tisztahülye) azt képzeltem, hogy az törzshelyünk a sokadikon van, olyan magasan, hogy sokszor végig kelljen gondolni, hogy megéri-e felmászni egy kis panaszra. Nem kevés hátsó szándékkal vásároltunk skateboardot mindenkinek, azzal a felcímkézve, hogy mindenki megérdemel valami kis meglepetést a kitûnõ bizonyítványáért, de ez színtiszta hazugság volt :D Csak és kizárólag a lentmaradásukat szolgáló eszközt vásároltuk meg, ami történetesen gördeszka formájú volt. És tagadhatatlanul az egyik legkevésbé kamatozó befektetésünk is egyben :)

sponsored links