CLUJ COWORK - EBÉD - PRANZ
sponsored links
Hiszek abban, hogy az életben semmi nem történik véletlenül. Nem tudom miért kerültem én kapcsolatba ezekkel az emberekkel, hogyan jutottam oda, hogy ebédet fõzzek nekik, tápláljam õket a kezem munkájával. Nincs válaszom ezekre, de mondhatom, kihívás és elégtétel volt a Coworkosoknak fõzni.
Hétfõn megírtam a listát a hozzávalókról, s déli 2-kor már a piacon vásároltam a menû alapanyagait. Mint a málhás szamár, megrakódva húztam haza, hogy máris elkészítsem a padlizsánszószt a fõételhez, a chilizselét és a túrókrémeket az elõételhez. Másnap szabadnapot határoztam el magamnak, reggel korán begyúrtam a szilváslepénykék tésztáját, utána még elrohantam csomagolódobozokat vásárolni, no meg pailasse-t a túrókrémek alá.
Kifutottam az idõbõl is persze, hisz pont amikor a spagettit fõztem be-szûrtem le folyton csengett a telefonom. Miért ne mondanám el nektek, hogy rettenetesen izgultam, amíg az ebéd folyt én a Múzeum téren egy padon ülve próbáltam relaxálni, rettenetesen büdösen, fasírtszagúan és vártam, hadd legyen vége. Most már tudom, hogy lesz folytatás, ezért róluk részletesebben a ...