Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Citromos, joghurtos sertésszûzleves bográcsban elkészítve
sponsored links
Sarud, Tisza-tó, nyár. Érkezik hozzánk a legjobb barátom és a kedvese - és ilyenkor az ember próbál kitenni magáért. Tehát valami különleges levest kellene készíteni, ami nem egy nehéz, zsíros étel, mert ebben a melegben ez bûn lenne. Tehát legyen viszonylag könnyed, de mégis szabad tûzön lehessen készíteni, legyen komplex az ízvilág - vagyis nincs könnyû dolgom. Keresgélek a neten, de semmi sem fog meg - tehát rögtönöznöm kell.
A hûtõben van három szép sertészûz pecsenyénk, ezeknek az elkeskenyedõ végeit levágom - ez lesz a levesem alapja, a többi, szép és egyenletes hús pedig majd jó lesz vacsorára. Tehát megvan a hús, keressük meg a többi összetevõt. Legyen egy kicsit savanykásabb, citromos, joghurtos ízvilág, mert az így nyárra tejesen jó - tehát az ízvilág már kezd kialakulni.
Jöhetnek a zöldségek. Legyen benne paradicsom - gondolom én. De Eszter rögtön jelzi, hogy a savas paradicsom és a joghurt nem biztos hogy harmonikus állagot fognak alkotni, így a paradicsom ötletem már dugába is dõlt. Sebaj, legyen akkor répa, paprika és cukinni - ezek szépen fognak együtt dolgozni a bográcsban.
Tehát kész a koncepció, csináljunk tüzet, készülhet egy finom bográcsos ebéd.
Hozzávalók:
- 2-3 fej vöröshagyma
- 2 szál fehér répa
- 2 szál répa
- 1 kápia vagy kaliforniai paprika
- 1 fehér húsú paprika
- 1-1,5 szál cukkini
- 3 gerezd fokhagyma
- 1,5 citrom
- 40-50 dkg sertésszûz
- 1,5 dl fehér vagy rozé bor
- víz
- 1/2 ek római kömény
- 1/2 ek morzsolt kakukkfû
- 1,5 dl görögjoghurt
- friss bazsalikom levél
- só és bors
Elsõ körben megdinsztelem a hagymát, majd a gyökér és répa kockákat megkaramellizálom a hagymás alapban. Míg az alap zöldségek pirulnak, addig a sertésszüzet felkockázom, sózom és finoman borsozom. Ha már a répák kicsit barnulnak, akkor a bográcsba beledobálom a húskockákat, és fehéredésig pirítom õket. Ekkor jöhetnek a fokhagyma darabok és a fûszerek - amelyeknél mostanában nekem nagyon fontos szerepe jut a római köménynek, amit most sem hagyok ki. A fûszerek után felöntöm a levesem alapját száraz borral, majd hideg vízzel is, amiben hagyom hogy szépen elkezdjenek puhulni a húsok.
Mivel a sertésszûz nem igényel nagy fõzést, így pár perc múlva a levesbe facsarok egy citromot, majd jöhetnek a paprika- és a cukkini kockák is. Lassan alakul a levesünk ízvilága, citrommal még savanyíthatunk rajta, jöhet még só és bors - persze ha igényli.
Utolsó fázisként egy tálba joghurtot szedek, majd a levesbõl kiszedett forró lével hõkiegyenlítést végzek - így nem lesz csomós, csúnya állagú végeredmény a bográcsban. Tehát a kikevert joghurtos sûrítést belekeverem a levesbe, szeletelek még egy-két citromkarikát is, tépek egy kevés bazsalikomot a lébe, majd hagyom, hogy rottyanjon egyet-kettõt - és már lehet is tálalni.
Mire ide elérek, addigra be is futnak a barátaim - beülünk a szilvafa árnyékába, majd be is termeljük a tartalmas, izgalmas ízvilágú levesemet. Ha ki akartok törni a bográcsgulyás, marhapörkölt árnyékából, akkor szerintem érdemes kipróbálni ezt a friss és üde, de tartalmas levest nem csak nyáron, hanem akár télen is.
Iratkozz fel, hogy mindig értesülhess a legfrissebb videókról:
