Citromos-cukkinis mozzarellaszósz spagettivel
sponsored links
Szeretek elsõ haragból írni.
Annyival valósabb képet ad rólam, az érzéseimrõl, mint egy átgondolt, széprefogalmazott kis monológ, hogy az hihetetlen.
Persze vannak hátulütõi is. Mint a tegnapi eset.
Õszinte legyek? Fel sem merült bennem, hogy ez "ekkora port kavar". Vagy az, hogy Szöszi elolvassa. Miért olvasná? Az elmúlt hetek nem túl baráti viszonyunkbóll ítélve nem hiszem, hogy kíváncsi rám.
És mégis. Csak ültem a gép elõtt a kommenteket látva. MIVAN?!
Aztán elolvastam õket. Egyszer. Meg mégegyszer. Megírtam a választ, elküldtem, és abban a pillanatban telelett a fejem.
Átolvastam újra amit írtam. Újra és újra. Igyekeztem racionálisan szemlélni a dolgokat, és egy "kívülálló" szemével látni. Az új fiús rész kicsit tényleg durva lett. Haragból írtam, na. De a többiben...nem találok kivetnivalót. Nem írtam csúnyát. Miért sértõdik meg mindenki ha nem azt olvassa, hogy milyen kedves meg aranyos?
Egyszerûen képtelen vagyok felfogni. És azt is, hogy Szöszi miért tesz úgy, mintha ez most derült égbõl villámcsapásként érte volna. Mert egészen biztos, hogy nem így volt. Nem lehetett így.
DE kezdjük a tanulsággal.
1. Sajnálom a "Már év elején beindultak a folyamatok..." kezdetû mondatot. Erõs lett. Kicsit finomabban ...