Citromcirok és hojszin-szósz
sponsored links
Nemrég, amikor az euro árfolyama még nem járt a csillagos egekben, Grazban voltam egy kis gasztrotúrán. Pontosabban, valaki megkért arra, hogy segítsek egy nagybevásárlásban: mit érdemes megvenni, kipróbálni egy adott grazi szupermarket kínálatából. Az az állítás ugye már senkiben sem dönt össze illúziókat, hogy a közép- és kelet-európai piacra ugyanazok a nemzetközi termékek más minõségben készülnek, mint a nyugat-európaira. Csak a pontosítás kedvéért: nem nálunk jobb.
Ezt elõször tizenegynehány éve hallottam, amikor a barátnõm megrökönyödve, felháborodva mesélte, hogy a férje az itthoni Persiltõl kiütéses lesz, az osztrák Metroból vásárolttól meg nem. Nem akartam elhinni, de bizonygatta, hogy ezt higgyem el, többször letesztelte, és egészen biztos benne, hogy a két mosószer, bár ugyanazon a néven fut, mégsem ugyanaz.
Aki Zala, Vas vagy Veszprém megyében él, bizonyára hallotta már a Zalaco nevet. Ez egy kis pékségbõl nõtte ki magát láncolattá, ma már közel ötven üzlettel rendelkezik a három megyében; mindenkinek ajánlani tudom a termékeiket, mert kiváló minõségûek, nem használnak margarint vaj helyett, és amibe tej kell, tejet tesznek, nem tejport. Nos, a Zalaco magazint jelentet meg jelenleg kéthavonta, amelynek nagy részét én írom, és a decemberi elsõ számba készült egy cikk a zalaegerszegi Zalaco Bisztró nyitása ürügyén a vezérigazgató-helyettessel. Õ mondta el azt, hogy a bisztróban is céljuk a színvonal tartása, ezért az alapanyagok jórészét Olaszországból hozzák, mert amint mondta: "jól tudjuk, hogy például az itthoni Philadelphia sajt nem olyan, mint az ottani". Hogy ez hogyan lesz nekik rentábilis, nem tudom, de el kell ismerni, igazuk van. Sajnos.
A fent említett grazi gasztrotúrán - és szinte minden alkalommal, amikor Ausztriában járok - azon húztam fel magam, rögtön a zöldséges részlegnél, hogy miért van az, hogy ezek az árucikkek egy-kétszáz kilométerrel odébb, hozzánk már nem ...