Cindykém elment...
sponsored links
Cindy a család gyönyörûséges idõs kutyahölgye... elment, itt hagyott minket, igazi családtag volt, egy szelíd, félénk, végtelenül jó lélek... mindannyian szerettük, nagyon.
A võm kutyája volt, õ fogadta örökbe 2 éves korában ezt a sokat szenvedett gyönyörûszép kutyust, akit bántalmaztak, meg is lõttek fiatal korában. testében hordozta a golyót amit belelõttek, az szerencsére nem okozott semmi problémát az élete során fizikailag, csak a lelki sokk, ami a meglövékor érte.
A võm kutyája volt, õ fogadta örökbe 2 éves korában ezt a sokat szenvedett gyönyörûszép kutyust, akit bántalmaztak, meg is lõttek fiatal korában. testében hordozta a golyót amit belelõttek, az szerencsére nem okozott semmi problémát az élete során fizikailag, csak a lelki sokk, ami a meglövékor érte.
Majd amikor a vejemnek külföldön kellett dolgoznia hozzánk került pár évre Tatára, abba a hatalmas kertbe, ami tiszta kutyaparadicsom volt nem csak Falatkának, hanem Cindynek is. A férjem is imádta, rengeteget játszott velük kint a kertben, mindent elkövettünk, hogy békés, boldog, nyugalmas, kiegyensúlyozott élete legyen.
Mindent elkövettünk, hogy érezze a szeretetet, a bizalmat, a biztonságot, remélem érezte is. ??
Természetesen késõbb vissza kellett adni a gazdijának, amikor visszatért külföldrõl, hiszen mégiscsak az õ kutyuskája volt eredetileg, már akkor egyszer megsirattam emiatt, mert már én is a magaménak éreztem, de tudtam, hogy ott jobb lesz neki, mert én már nem tudtam annyit mozogni vele, mint a férjem egykor, tudtam, hogy az aranyélete ott folytatódik a továbbiakban már a gyerekeimnél, meg a kényeztetése.
A kislányom kutyamasszázsra is hordta hetente a csípõízülete miatt - tudvalevõ, hogy a németjuhászoknál ez tipikus fajtabetegség sajnos. Jót is tett neki, sokkal fiatalosabban, fürgébben, könnyebben mozgott szépséges Cindykénk... mostanában az emésztésével betegeskedett, de nem tûnt se súlyosnak, pláne nem végzetesnek, a röntgenek sem mutattak ki semmit... de valami csak nem volt rendben mégsem.
Nem akarom elhinni, hogy nincs többé, nagyon-nagyon sajnálom... ?????
Mindent elkövettünk, hogy érezze a szeretetet, a bizalmat, a biztonságot, remélem érezte is. ??
Természetesen késõbb vissza kellett adni a gazdijának, amikor visszatért külföldrõl, hiszen mégiscsak az õ kutyuskája volt eredetileg, már akkor egyszer megsirattam emiatt, mert már én is a magaménak éreztem, de tudtam, hogy ott jobb lesz neki, mert én már nem tudtam annyit mozogni vele, mint a férjem egykor, tudtam, hogy az aranyélete ott folytatódik a továbbiakban már a gyerekeimnél, meg a kényeztetése.
A kislányom kutyamasszázsra is hordta hetente a csípõízülete miatt - tudvalevõ, hogy a németjuhászoknál ez tipikus fajtabetegség sajnos. Jót is tett neki, sokkal fiatalosabban, fürgébben, könnyebben mozgott szépséges Cindykénk... mostanában az emésztésével betegeskedett, de nem tûnt se súlyosnak, pláne nem végzetesnek, a röntgenek sem mutattak ki semmit... de valami csak nem volt rendben mégsem.
Nem akarom elhinni, hogy nincs többé, nagyon-nagyon sajnálom... ?????
??????????????????