Gondolkodtam, hovĂĄ Ă­rjam ezt, végĂźl Ăşgy dĂśntĂśttem, nem Ă­rok mĂĄsik blogot, csak egy Ăşj rovatot nyitok. Ahogyan olvasgatom mĂĄsok receptjeit Ăśtletet merĂ­teni, talĂĄn én is segĂ­tségére lehetek mĂĄsoknak kirĂĄndulĂĄsaik megtervezésénél. RĂĄadĂĄsul Ă­gy elég egyszer elmesélnem, nem kell mindenkinek kĂźlĂśn-kĂźlĂśn... Na jĂł. Ez persze vicc volt.

HĂĄt, mit mondjak, jĂł volt! RégĂłta vĂĄgytunk mĂĄr a BĂśrzsĂśnybe, eddig ez kimaradt. De jobb késĂľn, mint soha, tényleg érdemes, mĂĄris visszavĂĄgyunk. Persze, nem csak a tĂĄjon mĂşlik a jĂł kĂśzérzet ilyenkor. SikerĂźlt olyan szĂĄllĂĄst talĂĄlnunk, amivel teljesen elégedettek voltunk. KĂźlĂśnĂśsen jĂł érzés ez azért, mert az elején volt bennem egy kis félelem. Eredetileg egy mĂĄsik szĂĄllodĂĄba készĂźltĂźnk a kĂśzelben, de ez az ajĂĄnlat szinte félĂĄron volt ahhoz képest, Ăşgyhogy ezt vĂĄlasztottuk végĂźl. Az aggodalmam oka éppen az ĂĄr volt. Mert bĂĄr kétségtelen, hogy nem mindig és mindenkor van ĂśsszefĂźggés az ĂĄr és a minĂľség kĂśzĂśtt, jellemzĂľen azért igen. RĂĄadĂĄsul egy fél csillaggal kevesebbje is van. De ez az eset, amikor azt kell mondjam, kitĂťnĂľ minĂľséghez jutottunk igen kedvezĂľ ĂĄron. És nem ĂĄrulok tovĂĄbb zsĂĄkbamacskĂĄt, szĂĄllĂĄsunk a ...

Folytatás a blogon ... eszterlancfoz.blog.hu/2011/11/06/borz...