Bõrös malacsült lassan sütve
sponsored links
Jó néhány éve már annak, hogy Stahl Judit Enni jó könyve valahogyan a tulajdonunkban került. És attól a pillanattól kezdve vágyom erre a malacsültre. Egyszer már majdnem... Az elõkészítés rendben volt, aztán vittem magammal egy szilveszteri házibuliba, hogy ott majd szép lassan megsül. De egy angol házigazdának más fogalmai vannak a sültekrõl. Mondhatni, angolos fogalmai. Szóval, félig nyersen ettük :) Na jó, nem. De majdnem. Egyébként tényleg jó az a fajta is, ami épp csak addig van sütve, amíg muszáj, én is szoktam ezzel a módszerrel elsõsorban karajt sütni. De ez a malac nem errõl szól. Hanem arról, hogy szépen lassan, ahogy a csillag megy az égen.... Reggel (délelõtt) beteszem és este kerül csak elõ valamikor... Ezúttal volt ugyan néhány megszakítás (pogácsa, miegymás okán), de ezt fel sem vette, nem zavartatta magát, szép szaftosra sült a husi, ropogós bõrrel, fûszeresen, zamatosan. Mondjuk azt sem hittem volna, hogy van az a köménymag mennyiség, amire a férjem azt mondja, hogy túl sok... Pedig nem is! Ez tehát egy igazi slow food, ráérõs alkalmakra, nem baj, ha hideg van odakint, kemence sem lehet probléma, de a sütõ is megteszi...
Kis adaggal ez esetben nem érdemes bíbelõdni, hívjunk vendégeket, az esetleges maradék pedig hidegen is isteni, akár vékonyan szeletelve salátával, akár a végsõ pár falat némileg után fûszerezve, vaj helyett saját pecsenyelevével hígítva húskrémként. Mi ezúttal 3 kg bõrös malachúst sütöttünk, 3 különbözõ 1 kg-os húsrészbõl (karaj, tarja, comb), így mindenki megtalálta az igazán kedvére valót. A dolog két lépésbõl áll. Elõször is pácolunk.1 zacskó (25g) köménymagot megdaráltam. Kávédarálóval, mert ...