sponsored links

Úgy alakult, hogy hozzájutottunk a cégnél egy darab bõrös malachoz. Megpróbáltam belõle kihozni a maximumot, de valóban beigazolódott az, hogy a fagyasztott bõr már soha nem lesz olyan ropis, mint egy friss. Ezt a tényt most már én is tudom, de ettõl függetlenül jól sikerült, elfogyott.
Hozzávalók: mindenekelõtt a hús! :) Ez most egy kis comb volt és sok borda. Elõzõleg kiolvasztottam a fagyott állapotából, majd egy nappal a sütés elõtt be is pácoltam. Elítélendõ módon gyári sertéssült keveréket használtam, de a cégnél nincs meg a szokásos fûszerkészletem. A csomag fûszert összekevertem némi étolajjal és jól bedörzsöltem vele a beirdalt húsokat. Hozzákevertem még a páchoz egy egész fej fokhagymát megroppantva. Másnap a húst forró sütõbe toltam a páccal együtt és kb 30 percig sütöttem így. Közben szedtem a kertben némi kakukkfüvet és rozmaringot, amit még a hús mellé tettem és fóliával letakarva ezt követõen még 2,5 órát sütöttem, már alacsony hõmérsékleten. Hõfokot azért nem tudok írni, mert a cégnél nem villanysütõ van, mint itthon, hanem gázos és még csak skála sincs rajta egy maximum és egy minimum jelen kívül. Így a húst a maximum lángon kezdtem el sütni és a minimum jelzésen sütöttem hosszabban. Amikor már a hús és a bõr szépen megpuhult, mellé tettem még 2 fej fokhagymát egészben, és még fél órát sütöttem magas láng mellett, hogy ropogós legyen a bõr. Ez sajnos nem jött össze, így döntenem kellett, vagy megégetem a szép husikat, vagy kiveszem a sütõbõl és megesszük így. Utána olvastam valahol, hogy a fagyott malac bõre sohasem lesz klasszikusan ropogós, megnyugodtam, hogy nem én voltam a balfék. :)