sponsored links

Megengedtem magamnak néhĂĄny nap lazulĂĄst itt a blogolĂĄs terén, bĂĄr minden nap eszembe jutott, nehogy AndrĂĄs sĂłgorom megint leszokjon az olvasĂĄsomrĂłl, mert ritkĂĄbban jelentkezem.
BarĂĄtnĂľm mesélte, hogy a férje, amikor a legutĂłbbi bejegyzésben meglĂĄtta a fekvĂľ BogyĂł képét, megkérdezte:
-Na, megdĂśglĂśtt a kutya?
Úgyhogy bemutatom, hogy nagyon is eleven, ülni is tud:

Folyton mocorog, Ăşgyhogy képtelenség éles képet készĂ­teni rĂłla, vakuzni meg nem szeretem, mert Ăşgy olyan fura lesz a szeme, mintha kék lenne - pedig fekete.
Annyira eleven a kis drĂĄga, hogy tegnap éjjel én Ăľriztem a tĂśbbiek ĂĄlmĂĄt azzal, hogy vele tĂśltĂśttem kint az éjszakĂĄt a nappaliban, Ăşgy éreztem magam, mintha visszamentem volna az idĂľben, és Ăşjra szoptatĂłs anyuka lennék, amikor nappal és éjszaka egybefolyik, az alvĂĄs minimĂĄlis; még jĂł, hogy most a védĂľnĂľ nem jĂśn rajtaĂźtésszerĂťen, reggel kilenckor.
Rengeteg jĂł dolog tĂśrtént velĂźnk az elmĂşlt évben, olyan vĂĄltozĂĄsok, amelyeket el sem hittem volna; most nézem a tavalyi céljaimat, amelyeket ĂśsszeĂ­rtam, hogy szeretném elérni 2011-ben, és dĂśbbenet, hogy olyasmi is teljesĂźlt, amirĂľl fogalmam ...