Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
BUÉK 2018 és a többi
sponsored links
Borkóstolótól a nyitottságig
Sose éreztem képesnek magamnak arra, hogy ilyen rövid idõ alatt, ennyi bort megigyak, így a borkóstolók részemrõl elmaradtak. Párom már a kezdetek óta elment Attila (most Babka) szokásos, karácsonyi Tokaji- borkóstolójára, és hazaérve az se szakította meg az élménybeszámolását, hogy én ez alatt néha-néha épp REM fázisban voltam. Így következõ nap ébren is meghallgattam mirõl maradtam le, és ez így ment évek óta. Idén ezt nem szerettem volna, így már novemberben elhatároztuk, hogy én is bort fogok kóstolni, méghozzá nyolcat, amit középen egy pezsgõ szakít meg.
Velünk jött még két ausztrál ismerõs, akik most épp másfél éves világ körüli úton vannak. Velük egyébként az amerikai kontinensen ismerkedtünk meg, és most itt Európában találkoztunk ismét. Az eredeti tervek szerint nyáron jöttek volna, így megbeszéltük, hogy elmegyünk egy borvidékre, de végülis karácsonyra tudták idõzíteni az érkezésüket, mikor nem olyan szerencsés ilyen helyekre járkálni. Viszont ezzel a Babka kóstolóval egy kicsit mégis el tudtuk õket vinni ?Tokajba?, egy olyan esemény kapcsán, melyre maguktól biztos nem leltek volna rá, és olyan borokat kóstolhattak melyekre egy rövid budapesti tartózkodás során nem biztos, hogy rátaláltak volna, még a mi segítségünkkel sem. Ezen az estén egy asztalnál volt Tokaj, Queensland, Budapest, és az ételek segítségével közelebb jött egy kis Franciaország, egy kis Oroszország, és egy kis Itália is. És ez nagyon jó.
Aztán pár nap múlva Ausztrál ismerõseink azzal szórakoztattak minket, hogy videókat mutattak az ausztrál karácsonyról, amiket a család és az ismerõsök küldtek nekik, melyek többnyire arról szóltak, hogy 34 fokban a fiatalabbak versenyt ugráltak a medencébe. Azt mesélték, hogy õk, és sokan Ausztráliában karácsonykor kimennek a tengerpartra és egy hatalmas barbecue partyt tartanak salátákkal, seefood-dal, és frissítõ koktélokkal. A hagyomány az hagyomány. Még mi karácsonyi desszertnek bejglit és zserbót vittünk hozzájuk, õk fagyival kínáltak minket, és közben ment a marketing, hogy mindenképp ki kéne próbálnunk az ausztrál karácsonyt, hisz az annyira más, mint itt és ez nekünk biztos tetszene. És igen. A karácsony nekünk többek között egyet jelent a sapkával és nagykabáttal, a meleg teával és forralt borral, a meg nem szûnõ reménnyel, hogy ebben a hidegben már biztos esni fog a hó, és a melengetõ nehezebb ételekkel és édességekkel. De tényleg? miért ne lehetne egyszer egy karácsony minden eddigi szokásnak pont az ellentéte? Azt hiszem, ehhez már kell egy kis nyitottság vagy rugalmasság, de ha úgy alakulnak a lehetõségeink állok elébe.
Utazásainkat követõen, pláne ha egy kevésbé fejlett országból jövünk, itthon többször találkozunk úgynevezett elképedéssel, hogy ebben az évben ott még tényleg így élnek, még tényleg csak itt tartanak, még mindig ebben hisznek az emberek? Ahogy az elmúlt pár hétben is találkoztam olyan hozzáállással, hogy higgyük el, hiába voltunk mi ott, azt nem jól láttuk, mert nem úgy van. Ugyan én nem jártam se ott, se máshol, és az ismerõseim se, de errõl ne is nyissunk vitát, ne is beszéljünk róla, mert felesleges a konfliktus. Ez nem nyitottság, hanem bezárkózás a magunk vagy mások által felépített (nem pedig megmutatott) világba.
Az életterünkön – A Földön – több mint további 190 országgal, és ennél jóval több kultúrával osztozunk, ami miatt minden szeglete egymáshoz képest egy kicsit más, de még több esetben nagyon más. És ettõl élünk ilyen hihetetlen színes, változatos, érdekes helyen. És világ egy távoli szegletébe már attól is kaphatunk egy kis bepillantást, ha egy nagy asztalhoz ülünk valakivel, aki onnan jött. És ezek hatalmas élmények.
2018-ra és az azt követõ évekre az ilyenkor szokásos kívánságcsokor mellé azt kívánom még mindenkinek, hogy legyen nyitott világra, a más kultúrákra, szokásokra, ételekre és ezekre az élményekre. Ettõl a megismeréstõl csak kapni tudunk valamit, és egyáltalán nem jelenti azt, hogy a saját kultúránkat feladnánk. Legyen legalább egy új dolog, amit minden évben megtudunk vagy megismerünk a világról. Lehet ezt egy utazás kapcsán, egy jó blog segítségével, ismeretterjesztõ mûsorok, vagy kiállítások kapcsán, akár gasztronómián, és ha lehetõség adódik rá, akkor más embereken keresztül. Csak ne zárkózzunk be.
