ImmĂĄron 5. éve fogyasztok Mauro konyhĂĄjĂĄrĂłl alkalomadtĂĄn. (Az étterem ZamĂĄrdiban talĂĄlhatĂł, aki épp most soundol, az lépjen ĂĄt!) LegutĂłbb sikerĂźlt eltalĂĄniuk a pillanatnyi Ă­zlésemet, ami az én esetemben, ĂĄllapotomban nem kis feladat. RitkĂĄn fordul elĂľ, hogy fényesre nyalom a tĂĄnyért, de most nagyon megĂźtĂśtt az Ă­zvilĂĄg. Elmondtam, hogy mit akarok, egyébként semmi extra: rizs, tengergyĂźmĂślcsei, de tejszĂ­nesen elkészĂ­tve, nem paradicsomosan, ahogy az étlapon van. 5 perc alatt ott volt az gĂľzĂślgĂľ étel. Hogy a bĂĄnatba csinĂĄlja? UtĂĄlok vĂĄrni, ezért nem vagyok jĂł éterembe jĂĄrĂł, még akkor is tĂźrelmetlen vagyok, ha épp még nem ég a pokol, hĂĄt még akkor, amikor korog a gyomrom!

MuszĂĄj volt személyesen megkérdeznem Maurot és akkor mĂĄr letĂĄmadtam mĂĄs témĂĄval is.

Ha belépsz az étterembe hangos bondzsorno hullĂĄmzik, kĂźlĂśnbĂśzĂľ hangszĂ­nekben, ugyanez jĂĄr a tĂĄvozĂłnak is arrivedercsi formĂĄjĂĄban. ElĂľszĂśr kicsit furcsĂĄllottam ezt az erĂľltetett kĂśszĂśngetést, aztĂĄn figyeltem a rendszert, csengĂľt, és a kĂśvetkezĂľ éven el is ...