Brutális csokis süti
sponsored links
Szilveszterkor itthon voltunk, barátainkat vártunk (ötgyerekes család), és én rettentõ fáradt voltam. A megelõzõ két éjszakán a magánytól erõsen szenvedõ kiskutyát pátyolgattam a nappalinkban, aki egyébként most már egész jól beilleszkedett családunkba. De akkor még folyton nyüszített, ha nem látott maga mellett valakit (leginkább engem szeret maga mellett látni), mivel kirekesztve érezte magát a falkából. A hálószobákba nem engedhettük be, mert ott laminált padló van, míg a nappaliban járólap, és a szükségszerûen bekövetkezõ "balesetek" nyomtalan eltüntetése csak utóbbiról lehetséges.
A krónikus alváshiányom rányomta bélyegét az itthoni gasztronómiai körképre. Nem álltam a helyzet magaslatán, ami a fõzést* illeti. Elterveztem, hogy estére majonézes kölessalátát készítek, ez eddig minden társaságban kiválóan teljesített, illetve, hogy majd sütök valami sütit. Mazochista módon persze végül egy, kalóriatartalomban nehezen überelhetõ költeményt álmodtam meg, valamikor a kora délutáni szundikálás közben, amit filmnézésnek álcáztam.
Amint felébredtem, gyorsan össze is olvasztottam 25 deka étcsokit 2,5 dl tejszínnel. Ez az a bizonyos ganache, amit már sokszor megénekeltem, szerintem a legegyszerûbb és legkiválóbb csokikrém, mert ezen a két hozzávalón kívül már csak egy kis idõre van szükség a hidegben, hogy kellõ állagúra hûljön. Néhány óra alatt úgy megszilárdul, hogy már egyáltalán nem ...