MĂĄr tĂśbb blogon lĂĄttam, hogy hĂĄzilag kĂŠszĂ­tik a vanĂ­liĂĄs cukrot. Én is mondogattam magamnak, hogy ki kellene prĂłbĂĄlni, de csak most jutottam el odĂĄig, hogy megejtsem a dolgot. KarĂĄcsony elĂľtt kaptam vanĂ­liarĂşdat nagyon elĂśnyĂśs ĂĄron, ĂŠs nem hasznĂĄltam el, Ă­gy most elkĂŠszĂ­tettem az elsĂľ vanĂ­liĂĄs cukrot hĂĄzilag. 

Körülnéztem egy kicsit a receptek között. Megoszlanak a vélemények és a receptek is. Van, aki megdarálja a vaníliarúd héját, van, aki csak felvágja. Olvastam olyat is, hogy darálás közben leégett a darálója. Én az egyszerúbb változatot választottam.

HozzĂĄvalĂłk:

A vanĂ­liarĂşdat hosszĂĄba felvĂĄgtam, kikapartam belĂľle a magokat ĂŠs cukorral elkevertem. UtĂĄna feldaraboltam a rĂşdat ĂŠs a tĂśbbi cukorhoz adtam, majd az egĂŠszet egy csavaros kupakĂş Ăźvegbe tettem. Ezt hĂĄrom hĂŠtig kell tĂĄrolni, naponta megkavarva. UtĂĄna lehet hasznĂĄlni.