A Luca nap az egyetlen "lĂĄnybulis" napom az évben - valĂłszĂ­nĂťleg ez az oka, hogy a boszorkĂĄnykodĂĄs ĂśrĂśmén tĂşl kapcsolĂłdik hozzĂĄ egy kis kamaszlĂĄny-nosztalgia is. Tegnap este tĂťnĂľdtem el rajta, mi legyen a menĂź: a tavalyi boszorkĂĄnylepénynek nagy sikere volt, ezért ezen nem vĂĄltoztatok, csak valami stĂ­lusosabb desszertet szeretnék készĂ­teni: kĂśnnyĂť, almĂĄs dologra gondoltam, mert eszembe jutott az egyik kislĂĄnykori kedvenc olvasmĂĄnyom (ha jĂłl emlékszem, pĂśttyĂśs kĂśnyv), Fehér KlĂĄrĂĄtĂłl a Bezzeg az én idĂľmben. A regény a mĂşlt szĂĄzad harmincas éveinek végén jĂĄtszĂłdik, tehĂĄt "az én idĂľmben" sem szĂĄmĂ­tott tĂşl modern olvasmĂĄnynak, de ebben Ă­r a boszorkĂĄnykrémrĂľl, ami a neve miatt mindig nagyon tetszett. Sajnos nem emlékeztem rĂĄ, hogy készĂźl, a kĂśnyv pedig mĂĄr nincs meg, Ă­gy kĂśrĂźlnéztem az interneten recept utĂĄn kutatva - talĂĄltam is jĂł néhĂĄnyat, de egyik sem gyĂľzĂśtt meg, ezért gondolatban Ăśsszeraktam egyet, amivel meglepem estére a tĂĄrsasĂĄgot:

 

1 kg alma

4 tojĂĄsfehérje

1 evĂľkanĂĄl méz ...

sponsored links