Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Borkonyha
sponsored links
A múlt héten a Borkonyha étterem, Sárközi Ákos séf vezetésével Michelin-csillagos minõsítést kapott. Nemrég vacsoráztunk náluk, így gondoltam megírom, hogy nekem milyen érzéseim voltak az étteremmel kapcsolatban. És most tényleg érzések jönnek és nem azon lesz a hangsúly, hogy mit ettünk, az hogyan volt elkészítve, vagy mennyire sült át.
A szülinap nálunk egy olyan esemény, mikor kipécézünk egy éttermet ahová kettesben ellátogatunk. Választáskor van olyan szempont, hogy lehetõleg próbáljunk ki valami újat, lehet olyan is, hogy látogassuk meg azt a helyet ahol egyszer már jól éreztük magunkat, vagy egy olyat, ahol érdekes program van. És igen, ez alkalommal megengedünk magunknak olyan éttermet, amit egy átlagos hétköznap vagy hétvégén biztosan nem. Az épp aktuális szülinapon két és fél étterem volt versenyben, közülük az egyik és gyõztes, a Borkonyha.
Én foglaltam le az asztalt, a vacsora délutánján, csúcsidõre. Hát ezt az akciót korábbra kellett volna idõzítenem, de egy helyet még szorítottak nekünk a bárpulton. Amivel nem lett volna gond, de egy születésnapi vacsorát maradi módon mégis csak az asztalnál képzeltem el, és az elképzeléseimet megosztottam a telefon másik végén ülõvel. Ennek az lett a vége, hogy kitalálta a pincér, hogy ha egy kicsit tudnánk módosítani az érkezés idõpontján, akkor lenne lehetõség máshová. Persze, kell a vendég hisz ebbõl él az étterem, de lássuk be, ezt nem mindenhol ismerik fel, és messze nem mindenhol próbálják megoldani. Késõbb visszaszóltam, hogy megyünk, és már csak az volt hátra, hogy leboltoljuk a szülinapi meglepetés részleteit. Meg lettem nyugtatva, hogy a drót minden kollégának leadva, mini tûzijátékot borítékolhatom. A pincérek stílusa az este folyamán is hasonló volt. Semmi karót nyelt attitûddel nem találkoztunk, ami elvileg már a múlté, de asszociálhatunk erre, ha egy neves étterembe megyünk. Mindent megfelelõ közvetlenséggel és humorral kezeltek, mindenben segítettek, mindenre tudtak válaszolni, és nagyon betaláltak a borajánlásba. Ebben az étteremben nincs több tucatnyi fogás az étlapon. Ez lehet szokatlan is, de hasonló jellegû éttermek már arra törekednek, hogy szezonális alapanyagokból készült ételeket kínáljanak, azt a néhány ételt amit készítenek a tökélyre vigyék, és folyamatosan változó étlappal csábítsák vissza a közönséget. Ez nekem tetszik, de közben számomra kockázatos is, hisz annyi mindent nem eszem meg, hogy az már ciki. Itt az a helyzet állt elõ, hogy az elõételeket sokkal izgalmasabbnak láttam mint a fõételeket, vagy a fõételben találtam x olyan alapanyagot amit nem szerettem volna enni. Ez leesett a pincérnek, és felajánlotta, hogy az elõételeket is tudják fõétel adagban kínálni. Ilyet még sehol se hallottam, és ha nem is mentõ, de nagyon jó ötlet volt tõlük. Hisz a cél nem kizárólag az volt, hogy jól lakjunk, hanem az, hogy kompromisszumok nélkül különlegeset együnk. Olyat, amit szeretünk, amire kíváncsiak vagyunk, és olyat, amilyet otthon tudás és fantázia híján biztosan nem fogunk megcsinálni.
Az ételek nem voltak nano, de hatalmas adagok se. De ott volt a már megszokott, kiegészítõ csapat a házi kenyérkék és a finom vaj. Az egyik kenyér például fekete volt. Igen, mint amit azzal a mosószerrel mostak volna. Teljesen szürreális látványt nyújtott a kosárban a többi között, de értelemszerûen imádtam, az ízét és a látványát is. Egyébként ahogy a fekete tésztáknál is szokás, a tintahal tintájából adtak hozzá egy kicsit. De amit az étlapról választottunk: Párom nem hagyta ki a kacsamájat, mert az a vaníliás almás köret annyira egyedi volt, hogy ki kellett próbálni. Ettünk finom pisztrángot aszalt paradicsommal, a mangalicavariációkban nagyon különleges volt a krémes, bundás, véres hurka golyóbis, és az egyszerûnek tûnõ kacsahúsos ravioliból is váratlanul izgalmas ízek jöttek elõ. A napi kókuszdesszertjük is nagyon finom volt, de a tárkony mousse mint tálalásban, mint ízvilágban nagyot ütött.
A Borkonyhát bistóként pozícionálták a tulajdonosok, amit én úgy képzelek el, hogy bármikor beülhetek falatozni az ismerõsökkel akár egy nehéz nap után. Ugyanakkor, ha az imént említett nehéz nap után itt falatoznék, ezt fixen egy álmatlan éjszaka követné a bankszámlám egyenlegének súlyos csökkenése miatt.
Ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat. Az étterem hangulata kellemes, a személyzet õszintén kedves, és ételek tekintetében olyan élményt kaptunk, amire azt mondtuk, hogy ezért érdemes étterembe jönni. Hogy váratlan, egyedi és nagyon finom ízeket, ételeket kapjunk. Mi örülünk és szívbõl gratulálunk a Csillaguknak.
Sajnos a fotók telefonos képek, így nem lettek szépek, az étteremrõl pedig a csak honlapjukon található képeket tudtam csatolni.
