Borban párolt tejszínes-mustáros hekk
sponsored links
Nagyon szeretek múzeumba járni, és a gyerekeimet is sikerült beetetni. Szerencsére nagyon sok vonzó programot kínálnak a múzeumok az aprónép számára is, gyakran "mindent a kéznek, lábnak, fülnek (most az anatómiai atlasz felsorolásától eltekintek)"-mottó jegyében. Egyet nem tudtam eddig elérni, hogy a kisfiam is szeresse a festményeket. Pedig annyi érdekes dolog látható rajtuk, gondoltam, hogy színes képeket a gyerekek szeretnek nézegetni. Ha nem is úgy nézné a képeket, mint érdeklõdõ nõvére, aki az ecsetkezelés technikájára is felfigyel, és alaposan végignéz mindent, de egy kicsit több érdeklõdéssel. Ha fehér papírlapokat mutogatnának neki, az is nagyobb ovációt váltana ki belõle. Megnéztük Munkácsy Trilógiáját. A család olyan áhitattal lépett be a terembe, mint egy szentélybe, többször végignéztük az összes képet. Kisfiamat egyáltalán nem érdekelte (ez érthetõ persze, tudom én, de azért még próbálkozom néha). Annál jobban tûzbe jött a Nemzeti Galéria elõterében látható Agyágyú címû konstelláció láttán, mely kortárs mûvész, Haraszty István munkája. Olyan hevesen mutogatott, és magyarázta, hogy hogyan mûködik, hogy rá is szóltak, hogy lépjen hátrébb. Így csak a szemével simogatta tovább a rendkívül izgalmas példányt. Hiába no, õ a modern mûvészeti alkotásokra fogékony?.
Kisleányom rendkívül precíz, a múzeumlátogatást is a teljesség igényével hajtja végre. A keszthelyi Babamúzeumban négy éves korában mind az ötszáz babát végig kellett nézni, több tucat turista busz érkezett utánuk, és távozott jóval elõttünk a múzeumból, mire mi is elhagyhattuk a terepet. A kicsi lányka a végén merte csak kibökni, ami valószínûleg az elejétõl foglalkoztatta:
- Ezek mind élõk voltak?
Mintha agyágyú csókolt volna homlokon, úgy pattant ki fejembõl a szikra, hogy ma ezt a halételt fõzöm, mellyel régóta szemezgettem már Váncsa István szakácskönyvében. Ahogy az lenni szokott, alaposan felforgattam a receptet.
Hozzávalók
tengeri halfilé ...