Néha a legegyszerĂťbb dolgok okozzĂĄk a legtĂśbb fejtĂśrést: bĂĄr nem vagyok borszakértĂľ, mĂĄr egészen jĂł érzékkel pĂĄrosĂ­tok borokat pl. hĂşsételekhez vagy desszertekhez, tegnap mégis megakadtam: mit igyunk a ruccolĂĄhoz?

MegnehezĂ­tette a vĂĄlasztĂĄst, hogy a tésztĂĄn a salĂĄtĂĄn és a parmezĂĄnon kĂ­vĂźl csak olĂ­vaolaj és némi csili volt - a mĂĄsik probléma pedig az, hogy milyen bor volt otthon, de ettĂľl elvonatkoztatva azért szerettem volna utĂĄnajĂĄrni, mi lenne igazĂĄn jĂł.

SMS-ben indĂ­tottam el a kĂśrkérdést, de gasztronĂłmiĂĄban jĂĄrtas barĂĄtaim vagy tanĂĄcstalanok voltak e kérdésben, vagy nem voltak elérhetĂľk. Viszont szĂłrakoztatĂł megfejtések érkeztek a FĂľzdefesztrĂľl, a sĂśrpĂĄrti kĂśrĂśkbĂľl.

Mivel Ăşgy gondoltam, hogy mindenképpen fehér bor illene hozzĂĄ, az egyetlen fellelhetĂľ palack chardonnay kerĂźlt az asztalra.

Ma érkezett végre egy szakértĂľ javaslat Nyulasi GĂĄbriel IstvĂĄntĂłl (Az IhatĂłbb MagyarorszĂĄgért): "kĂśnnyed de mégis markĂĄnsan ĂĄsvĂĄnyos fehér boritalt, mondjuk egy 2009-es SzĂĄszi Olaszrizlinget" javasolt - hĂĄt legalĂĄbb a szĂ­nével nem lĂľttem mellé... 

Folytatás a blogon ... ketcicakonyhaja.blog.hu/2011/05/16/bo...