Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Boldog gyereknapot! - La mul?i ani tuturor copiilor!
sponsored links
Mester Györgyi-Breki párt keres
Breki, a kicsi békafiú elhatározta, hogy a nyáron megházasodik, ezért úgy gondolta, a legjobb az lesz, ha már tavasszal hozzáfog a társkereséshez.
Olyan párt szeretett volna magának, akinek csinos fejecskéje, karcsú, kecses alakja van, pasztell zöld színû a bõre, jó úszó, szép a hangja, amin nem beszél többet a kelleténél, továbbá nem ugrál sokat, és fõként nem magasabbra, mint õ. Ha a jelölt ezeknek az elvárásoknak megfelel, semmi se állhatja útját a nyárvégi esküvõnek.
Az elszánást tett követte, s Breki a part menti kövek közül, ahol otthona volt, fejest ugrott a vízbe, majd lassan úszni kezdett a tó belseje felé.
Pár méter után elfáradva mászott ki egy kerek, nagy levélre. Kifújta magát, s közben körbe kémlelt.
Nem is olyan nagy távolságban egy ismeretlen lényt pillantott meg, akinek ugyan kifejezetten csinos fejecskéje volt, azonban az hosszú, piros csõrben végzõdött, túl magasak voltak a lábai, és a fehér szín sem volt az õ esete. S amikor még ráadásul az ismeretlen szúrósan ránézett, és rákelepelt, azonnal rájött, hogy bizony nem a szíve választottja akadt az útjába.
Amikor kipihente magát, újra a vízbe ugrott, és ráérõsen tovább tempózott a nádas irányába.
A nádas szélén egy hínárcsomóra telepedett, hogy jobban szemügyre vehesse a környéken fellelhetõ, szóba jöhetõ menyasszonyjelölteket.
A közelben váratlanul egy szürkés hát, gombszerû orrban végzõdõ, csillogó szemekkel díszített, csinos pofácska tûnt fel, majd gyorsan a nádas széléhez úszott. Alig tudta megfigyelni, de azt látta, az idegen lénynek a feje, szintúgy az alakja is mutatós, kecses, remekül úszik, de a színével megint nem volt kiegyezve, és amikor a jelölt egy morranással a víz alá bukott, már le is tett róla, hogy ismerkedést kezdeményezzen vele.
Breki kifújta magát - nem szokott egyhuzamban ennyit úszni -, aztán ismét beleloccsant a vízbe, és egy kákával benõtt, kis öböl felé tartott.
Az egyik káka hajlékony szárán azonnal magára vonta a figyelmét valami. Az ismeretlen állat csodálatosan hajlékony volt, épp olyan pasztell zöld színû külsõvel, mint amilyent õ keresett, a feje kicsi és kecses volt. Csak egy kicsit hosszúnak találta, mert úgy látta, az állat szépen fel volt tekeredve a kákára.
Breki közelebbrõl is szemügyre akarta venni, mivel eddig ez volt az egyetlen élõlény, ami nagyjából megfelelt az õ kívánalmainak. Amint az ismeretlen közelébe ért, a kicsiny fejen hatalmas száj nyílt ki, közben sziszegõ hang hallatszott, ami annyira megijesztette, hogy még tempózni is elfelejtett, majdnem vízbe fúlt.
A vízben, épp alatta, ekkor elsuhant egy másik ismeretlen lény. Szép, kerek alakú volt, szürkészöld színû, fényes pikkelyes bõrrel, amivel még meg is tudott volna barátkozni. Amikor azonban jobban megnézte a remekül úszó idegent, észrevette, hogy nem tud beszélni, hang nem jön ki a torkán, csak tátog. Szegény, képtelen megszólalni, vele aztán nem lehetne társalogni - gondolta, és már úszott is tovább, kizárva ezzel egy újabbat a menyasszonyjelöltek listájáról.
Breki végtelenül csalódott volt. Ilyen messze még sohasem úszott be a tóba, és hiábavaló volt minden fáradsága, mégsem talált magának társat.
Visszaúszott hát a partra, és épp beugrott volna szokott helyére, a kövek közé, amikor a parton egy különleges zöld labda vonta magára a figyelmét. Jobban megnézve, nem is labda volt, hanem egy kerekded, se nem karcsú, se nem sikkes, de csodálatosan pasztell zöld színû lény, szív alakú fejecskével, csillogó, dülledt szemekkel, és amikor a közeledtére nagyot ugrott - persze nálánál nem nagyobbat -, közben kellemesen mély hangon még egyet-kettõt kuruttyolt is mellé, kétség sem férhetett hozzá, hogy megtalálta az igazit.
Oachi-Oac î?i cautã mireasã
Dupã o poveste de Mester Györgyi, traducerea Albu Monica Beatrice
Oachi-Oac, un broscoi oache?, s-a decis sã se cãsãtoreascã la varã, de aceea s-a gândit cã cel mai bine ar fi sã se apuce chiar de azi sã î?i caute perechea.
Acum, el ?i-ar fi dorit o broscu?ã cu cãp?or de un verde elegant, suplã la corp, cu pielicica minunat coloratã într-un verde pastel, care sã înoate fermecãtor, sã cânte ame?itor, cu o voce suavã, sã nu orãcãie mai mult decât trebuie, dar mai ales sã nu sarã prea mult ?i, cel mai important, sã nu sarã mai sus decât el. Dacã se gãse?te o astfel de broscu?ã, nimic nu mai poate sta în calea fericirii ?i a nun?ii la varã!
Oachi-Oac se puse pe treabã, a?adar, sãri de pe piatra albã din apropierea locuin?ei fix în cap, în apa de baltã, ?i porni cu mi?cãri încete înspre mijlocul bãl?ii. Strãbãtu astfel câ?iva metri ?i ie?i sã î?i tragã sufletul pe o frunzã mare, rotundã. Stãtea gâfâind ?i aruncând priviri pe furi? în jur. Zãri în apropiere o fiin?ã necunoscutã, care avea un cãp?or deosebit de elegant, dar acel cãp?or se termina într-un cioc ro?u. De asemenea, picioarele-i erau prea lungi iar corpul avea culoare albã ? ceea ce nu era deloc culoarea lui favoritã. Iar când fiin?a aceea îl privi, la rându-i, cu o privire ascu?itã, clãmpãnind urâcios, Oachi-Oac ?i-a dat pe loc seama, cã din pãcate, fiin?a ce i-a ie?it în cale nu poate fi nicidecum aleasa inimii.
Astfel cã, dupã ce s-a odihnit un pic, plonjã din nou în baltã, pornind cu mi?cãri lente înspre stufãri?. Ajuns aici, se a?ezã comod, pentru a putea privi în tihnã la posibilele candidate la titul de mireasã. Iatã cã în apropiere se ivi dintr-o datã un spate griuliu, ce continua cu o fa?ã drãgu?ã, decoratã cu ochi strãlucitori ?i un nas cam ca un nasture. Oachi-Oac nu reu?i sã vadã prea bine din pozi?ia lui, dar vãzu suficient cât sã î?i da seama cã vietatea avea ?i fa?a, ?i corpul suple, cã înoatã grozav. Dar culoarea aceea griulie nu îi fu pe plac, astfel cã, atunci când candidata dispãru sub apã cu un sunet surd, renun?ã sã încerce sã intre în vorbã cu ea.
Oachi-Oac intrã din nou în apã, gâfâind u?or ? înotã deja destul pentru ziua în curs ? ?i se îndreptã înspre pãpuri?.
. ?i pe o papurã zãri ceva ce îi atrase pe îndatã aten?ia ? vietatea era extraordinar de suplã, de culoare verde-pastel, exact cum î?i dorea. Avea un cap mic ?i gra?ios. Doar cã pãrea un pic mai lungã decât ar fi trebuit, a?a cum stãtea încolãcitã pe trestie. Oachi-Oac se decise sã se apropie de vietate, deoarece pânã acum era singura care corespundea dorin?elor lui. Cum ajunse în apropierea ei însã, vietatea deschise o gurã uria?ã pe capul mic ?i suplu, sâsâind între timp. Oachi-Oac abia mai putu de spaimã, se aruncã în apã, uitând ?i de tempoul elegant pe care-l avusese anterior, înnotând cu vitezã maximã, doar sã scape. Sub el, în apã, trecu o altã vietate, tot suplã, cu spate gri verzui-acoperit cu solzi strãlucitori. Dar când ajunse mai aproape de vietatea ce înota fantastic, vãzu cã nu va putea sta de vorbã cu ea, deoarece vietatea nu putea vorbi! Doar deschidea ?i închidea gura, fãrã sã scoatã vre-un sunet. Vai sãraca fiin?ã, se gândi Oachi, e incapabilã sã vorbeascã, doar dã din gurã, se gândea în timp ce se îndepãrta, eliminând de pe lista încã o posibiã candidatã.
Se întristã tare mult. Se întoarse abãtut înspre mal, de unde pornise. Era gata sã sarã înapoi pe pietrele de pe care î?i începu aventura, când, ce sã vezi? Pe mal zãri o minge verde, sau de fapt, dacã privea mai bine, nu era minge, ci o broscu?ã grãsu?ã, nu atât de oache?ã, nu atât de suplã, cum visase ini?ial? dar era de un verde pastelat splendid, cu un cãp?or în formã de inimioarã, cu ochi strãlucitori, u?or bulbuca?i. Iar când la apropierea lui Oachi sãri în aer ? desigur, nu mai mult decât ar fi sãrit însu?i Oachi-, în timp ce orãcãi de câteva ori pe o voce adâncã ?i catifelatã, Oachi nu mai avu nicio îndoialã: ?i-a gãsit iubirea vie?ii.