Bodzaszörp
sponsored links
Megint valami, amit "szégyen", hogy eddig nem csináltam. Mentségemre szóljon, hogy anyukám sem készített soha, csak máshol ittam bodzaszörpöt gyerekként is. Késõbb pedig a munkám miatt ütközött nehézségekbe ez a május végi program. Konkrétan ilyenkor bodzaszörpöt inni sem szokott idõm lenni, nemhogy készíteni... De változnak az idõk, ezúttal belefért ez a kétszer egy óra.
Az elsõ óra a virágszedéssel és beáztatással járt. Szerencsére nem kellett messzire mennem, a kert végi dûlõúton néhány perc alatt halomnyi virághoz juthattam. A másik óra pedig a befõzéshez kellett, mert úgy döntöttem, szirupot készítek, ami sokkal tovább eláll, mint ha limonádét csinálnék, ráadásul egyénileg szabályozható így az édesség/savanyúság. Legalábbis elvileg, mert a vége mégis az let, hogy az én ízlésem szerint hígítom a szörpöt és tárolom másfél literes palackokban a hûtõben, hogy a család kedvére rájárhasson...
Ami pedig a képet illeti. Sokkal kevésbé szól a szörprõl, mint a hangulatról. Hogy van 5 perc nyugalom és kiülsz a teraszra szörpöt inni. Aztán persze látod, hogy fel kéne újítani a fa asztalt, le kéne nyírni a füvet. Majd. A következõ öt percben...
A recept az megint elég hozzávetõleges, mert abszolút ízlés kérdése. Én nagyjából így ...