Bodzalekvár almával, citrommal és bodzakérdések II.
sponsored links
Fekete bodza lekvárt fõztem, almával és citromhéjjal-citrommal ízesítve. Macerás nagyon. Le kell szedni a bogyókat, csak a teljesen éretteket. Összenyomkodva, saját levében és pici vízzel kiegészítve feltettem fõni. Amikor összeforrt, átpasszíroztam egy kis lyukú szûrõkanálon. Sajnos túl pici a magja. A levet visszaraktam fõni, majd reszelt almát tettem hozzá, kb. a lé fele mennyiségében. Reszelt citromhéjjal és lével ízesítettem. Cukor kevés kellett, mert az alma édes volt. Addig fõztem míg egynemû lekvárt kaptam. Steril üvegbe töltve, száraz dunsztba tettem. Nekem a bodzalekvár íze magában nem igen kellemes, ezért az alma-citrom jó kiegészítõ, és egyben be is sûríti a híg lekvárt.
A bodzakérdések folytatásaként pedig, a három hazai bodzafajról és felhasználásukról:
Fekete bodza (Samucus nigra)
A leggyakoribb és legismertebb bodzafaj. Bokor, fásszárú. Virága sárgásfehér. Termése éretten lefelé bókol.. Ez az a bodza, amit a legtöbben ismernek, és használjuk virágát bodzaüdítõ, bodzaszörp készítéséhez. Élõhelye: Utak és erdõk széle, akácosok, gyomos területek Termése kb. július közepétõl kezd érni. A gyümölcshúst kivéve, minden része mérgezõ, még a zöld bogyó is. Zöld részei gyógynövényként használhatók, de ezt kizárólag szakember javaslatára ajánlom. Termése fõzve, és magját kipasszírozva ehetõ. Fõzés azért szükséges, mert a terméshúsban található szambucin nevû anyag nem emészthetõ. A mag kipasszírozására pedig azért van szükség, mert a mag kéksavat, egy cianid vegyületet tartalmaz. Felmerül a kérdés, hogy ennyi ...