Blogszülinap - és búcsú Juliától...
sponsored links
2011. november 21-én hosszas vacilálást követõen döntöttem úgy, hogy szeretném megörökíteni a gasztronómiai élményeimet egy internetes napló formájában. Kisgyerek korom óta imádok a konyhában sündörögni, imádtam a nagymamával sütiket készíteni. Édesanyám mellett is rendszeresen tébláboltam, mostmár vállalom, hogy sokszor a tanulást elbliccelve. :) Amikor elkezdtem a blogot, nem tudtam fotózni, nem tudtam ételrecepteket írni, csak azt éreztem, egy-egy sikeres konyhai ténykedést, jól sikerült recepteket nagyon szívesen megosztanék másokkal is, hiszen barátok, ismerõsök, családtagok rendszeresen érdeklõdtek finomságok után. Éreztem, hogy felelõsség, de nem gondoltam, hogy olvasótáborom nem túl nagy száma ellenére megismernek majd a gyerekek iskolájában, közösségi oldalon pedig leveleket kapok majd, amiben a kedves olvasóim, ismerõseim egy-egy recept, konyhai trükk, vagy elkészítési fortély után érdeklõdnek. Örültem, hogy adhatok, ha csak virtuálisan is...
A gasztronómiai szenvedélyem mellé viszont az elmúlt 2 évben szép csendesen bekúszott a SZERELEM... Ami pedig a CSOKOLÁDÉ...
Mindig is imádtam a finom csokoládékat. Életem elsõ minõségi csokoládéját 18 évesen egy külföldi családtól kaptam, akiknél bébiszitter voltam. Már nekik is ez jött le elõször a személyiségemrõl, hogy csokiimádó vagyok, és megleptek egy Valrhona étcsokoládéval. Hát mit mondjak, különleges élmény volt akkor, a Boci, és éppen beáramló Milka csokik korszakában... Étcsokoládé, tele ízekkel, nem keserû, nem édes, hanem ÍZEK kavalkádja! Egy hétre elosztva ettem meg a majdnem ...