BLACKY...
sponsored links
Hol is kezdjem...Talán ott, hogy az állatbarát jó szívem megmentett egy kóbor lelket a házunk elõtt... Éppen haza értünk estefelé az élményfürdõbõl, mikor a kapunk elõtt, ott vánszorgott egy kis fekete kölyökkutya, csontsoványan és összeharapdálva. Annyira megsajnáltam, hogy ott lézeng étlen-szomjan ebben a dög melegben, hogy az volt az elsõ, hogy hoztunk neki egy tál friss vizet és egy tasakos kutya eledelt. Hát azt látni kellett volna, ahogy ez ivott meg evett...Majdnem megfulladt, annyira habzsolta, szinte harapta a friss vizet és az ételt... Vérzett a háta és tele volt bolhával. Nem tudtam ott hagyni, bevittük a kertbe. Nagyon hálásan nézett a boci szemeivel, rögtön lefeküdt a lábtörlõre, mint ami egy jó kutyához illik. Sebét leápoltam, aztán nyugovóra tértünk. Féltem, hogy vonyítani fog éjjel, de egy mukkanás nélkül végig aludta az éjszakát a teraszon, a nyugágyamba. Nagyon édes, azt hitte, hogy neki lett az oda készítve. Másnap a kalandpark után irány volt az állatkereskedés, az állatorvos és a fürdõszoba. Fullszervíz a kutyán... Orvosi vizsgálat, oltás, féreghajtás, pocak nyomogatás a rendelõben, majd otthon fürdés, bolha irtás és hámpróba a kertben. És persze habzsolás felsõfokon. Szóval így telt el két napunk az újdonsült kutyulival. Kiderült, hogy három hónapos, éppen a fogváltás elõtt áll, és amúgy egy makk egészséges, / a lyukas bõrét leszámítva / szuka kutyus. Ében fekete szõre miatt, a Blacky nevet adományoztuk neki. Kezdi tanulni az "ül" és "nem" vezényszavakat és pórázzal, pedig szinte tökéletesen mûködik. Úgy jön a ...