Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Biogazdálkodás a fenntarthatóság záloga
sponsored links
A történet az 1800-as évekre nyúlik vissza, amikor is egy Liebig nevû vegyész határtalan önbizalmával azt gondolta, hogy utánozni tudja a természetet, és feltalálta a mûtrágyát. Ez, természetesen nem tudta helyettesíteni az addig használt szerves trágyát, az élõ tápanyagokat, és ennek a táptalaj minõségére, valamint a növények - és a mi - egészségünkre is mélyreható következményei lettek. Voltak ugyan, akik kételkedtek az új találmányban, így az a bizonyos gazda is, aki egy kísérletet kívánt tenni, mielõtt vakon elhitte volna a tudomány ezen úttörõjének állításait. Legelõjét õsszel két részre osztotta, az egyik felét a szokásos tehéntrágyával, míg a másik felét az új keletû találmánnyal trágyázta meg. Tavasszal, miután állatait kiengedte legelni, kíváncsian várt. Az állatok némi kóstolgatás után a szerves trágyával trágyázott területen kötöttek ki. A történetnek itt vége is lehetne, azonban sajnos nem így történt. Az intenzív mezõgazdaság a mûtrágya bevezetése után a permetezõszerek legkülönfélébb fajtáit is elkezdte alkalmazni, amelytõl a kártevõk és a gyomok hatásosabb visszaszorítását és nagyobb termésátlagokat reméltek. A természetet azonban nem lehetett ilyen könnyen kijátszani. Az egyoldalú mûtrágyázás a föld kimerüléséhez és elnitrátosodásához vezetett, a permetezõszerek pedig nem csak abban tettek kárt, akit, vagy amit megcéloztak velük. Számos képviselõjükrõl derült ki az elmúlt évtizedek során, hogy rendkívül súlyos mérgek, így lehetnek rákkeltõk illetve számos szervet és szervrendszert károsíthatnak. A permetezõszerek több évtizedes használatának következtében Földünk olyannyira elszennyezõdött, hogy az egyáltalán nem, vagy csak részben elbomlott peszticid maradványok minden felszíni és felszín alatti vizünkben megtalálhatók. Az egyik leghírhedtebb képviselõjük a DDT -, amelyet évtizedekig használtak mielõtt rendkívül mérgezõ volta kiderült, és végre kivonták a forgalomból - ma az Antarktisz jegében is fellelhetõ. Feltalálóját annak idején legalább olyan nagyra becsülték, mint Liebig urat a maga korában - Nobel-díjjal jutalmazták a DDT feltalálásáért.
A biogazdálkodás, amely nem pusztán visszatérés az intenzív mezõgazdaság elõtti állapotokhoz, hanem egy folyamatosan fejlõdõ tudomány, nem alkalmaz se szintetikus növényvédõ szereket, se szintetikus trágyát. Növénytársításokkal, istállótrágyával, komposzttal vagy folyékony trágyával - mint például a csalánlé - növényi, állati vagy ásványi eredetû permetezõszerekkel dolgozik, kerülve a monokultúrát.
Energiaráfordítása lényegesen alacsonyabb, mint a konvencionális mezõgazdaságé, miközben emberi munka ráfordítása nagyobb, termékenként különbözõ mértékben, de átlagban 30%-kal. Géntechnológiával módosított növényeket, amelyek megjósolhatatlan veszélyeket jelentenek mind egészségünkre, mind az élõvilág génállományára nézve, a biogazdálkodás nem alkalmaz.
A biotermékek minõségét számos kutatóintézet vizsgálta az utóbbi évtizedekben világszerte. Kutatási módszereik a hagyományos analitikai módszerektõl a mai tudomány által csak vonakodva elfogadott módszerekig terjednek. A kutatások túlnyomó többsége hosszú távú vizsgálatból állt, igen nagyszámú anyagot vizsgálva mind a bio, mind a konvencionális termékeknél.
Mérgek és méregmaradványok
A vásárlók túlnyomó többsége a permetezõszerek elhagyását tartja a biortermékek legfontosabb kritériumának, amely által elszennyezõdött világunkban a biotermékek, lényegesen kevesebb mérget tartalmaznak, mint konvencionálisan termelt rokonaik. Közvetlenül biotermelõktõl származó próbák alapján a biotermékek 92-97%-a mentes a peszticid maradványoktól, míg a konvencionális termékek 49-61%-ról mondható el ugyanez. Ugyanakkor a biotermékek 3-6%-ánál elõforduló permetezõszer mennyiség nem lépi túl a legmagasabb engedélyezett értéket, míg a hagyományos terményeknél ez a próbák 3-6%-nál megfigyelhetõ. Átlagon felüli peszticid értékei miatt a fejes salátát tudatosan nem vonták be az idézett vizsgálatba.
Nem csak a kipermetezett permetezõszerek mennyisége, hanem a termõföld milyensége is jelentõséggel bír a növények méregtartalmára nézve. A bécsi Landwirtschaftlich-chemichen Bundesanstalt vizsgálatai szerint a búza például a nem megfelelõ termõtalajból tízszer annyi kadmiumot vesz fel, mint egy jó minõségû, humuszban gazdag talajból - miközben a talaj kadmium tartalma mindkét esetben megegyezõ. Holland laboratóriumi vizsgálatok során a paradicsomok a felvett kadmiumot leadták, amennyiben megfelelõ minõségû tápanyaghoz jutottak. Okként feltételezhetõ, hogy a növények bizonyos tápanyagok hiánya esetén rokon, vagy hasonló szerkezetû anyagokat vesznek fel a talajból, még akkor is, ha ezek méreganyagok, ily módon próbálva a talajban lévõ hiányt ellensúlyozni. Ha azonban lehetõségük nyílik a mérgeket tápanyagokra helyettesíteni, a káros anyagokat le fogják adni.
Egy ausztrál vizsgálat szabadföldi és üvegházi salátákat és hagymákat vizsgált nehézfémtartalomra egyazon mûtrágyát használó, hagyományos termesztési mód mellett. Miközben az üvegházi növényekben a nehézfémtartalom meredeken megugrott, a szabadföldi kultúrákban általában alacsony maradt.
A zöldségfélék több g/kg-os nitrát tartalma a hagyományos mezõgazdasági termelésben manapság "normálisnak" számít. Azonban ezek a mennyiségek egyáltalán nem elhanyagolhatók. Ugyanakkor a biológiai termelésbõl származó próbák nitrát tartalma minden esetben alacsonyabb, mint az intenzív mezõgazdaságból származó próbáké, míg az üvegházi kultúrák esetén minden alkalommal lényegesen magasabb értékeket mértek. A magas nitrát tartalom egyértelmûen a növények anyagcsere zavarából adódik, mivel a felvett nitrogént a növény nem tudja fehérjévé alakítani, amelyet egyrészt a mûtrágyák túlzottan magas nitrát tartalma, másrészt a nem megfelelõ asszimilációs körülmények okoznak.
Szintén nem elhanyagolható tény a betakarítás idõzítése, hiszen nem mindegy hogy kora reggel vagy délután, illetve estefelé szedjük fel a sárgarépát, vagy mennyivel a betakarítás elõtt locsoltuk meg. Ezen tényezõk mind meghatározzák a termény nitrát tartalmát.
Finomabb, tartalmasabb, tartósabb?
A biológiai termelési módnál a talaj ásványi sókban, nyomelemekben gazdagabb, egészében egészségesebb, amely a növények beltartalmi értékeire is komoly hatással van. Analitikai vizsgálatok szerint a növények szárazanyagtartalma 25%-kal, fehérje tartalma 18%-kal, cukortartalma 19%-kal, káliumtartalma 18%-kal, kalciumtartalma 10%-kal míg vas- és magnéziumtartalma 77%-kal magasabb mint a konvencionálisan termelt növényeké.
A holland vízízû paradicsomok jelképévé váltak az intenzív termelésbõl adódó íz csökkenésnek. Azonban nem csak a paradicsomok esetében tapasztalható az ízek eltompulása. "Az erõteljes mûtrágyázás hatására tapasztalható terménynövekedés a gyümölcsöknél és zöldségféléknél az ízek intenzitásának csökkenéséhez vezet" írja K. Stoll német kutató. W. Schuphan hozzáteszi:" a peszticidek növekvõ felhasználásával ízváltozás figyelhetõ meg, amely extrém esetekben a fajra jellemzõ tipikus ízek eltûnéséhez vezet".
Bár valaminek az íze meglehetõsen szubjektív, meghatározhatatlan dolog, a holland, vízízû paradicsomok példájánál maradva, az ízek hiánya vagy tompasága a növények beltartalmi értékeire is fontos felvilágosítással szolgál. Minél intenzívebb valaminek az íze, annál több benne a szervezet számára értékes hatóanyag.
Miközben iparilag elõállított élelmiszereken és aromákon felnõtt nemzedékünk természetes ösztöneiben a táplálékot illetõen már alig bízhat, az állatvilágban a legmegfelelõbb táplálék kiválasztása az életben maradás egyik feltétele.
Ezt az ösztönös magatartást állatkísérletekben remekül lehet használni a táplálék minõségének meghatározására. Egy bécsi intézet kísérletei szerint patkányok, amelyeket elõzõleg kizárólag biológiai illetve hagyományos táplálékkal etettek egyértelmûen a minõségileg magasabb rendû táplálékot választották, amely ökológiai termelésbõl származott.
Az élõ, növényi termékek eltarthatósága külsõ és belsõ hatások kölcsönhatásának eredménye. Az ökotermeléssel elõállított zöldségek és gyümölcsök eltarthatósága egyértelmûen jobb, mint a hagyományos termelésbõl származó növényeké. Lényegesen lassabban romlanak, lassabban zsugorodnak, baktérium és penészgomba csíraszámuk 67 illetve 38%-kal alacsonyabb, mint az intenzív mezõgazdaságból származó termékeké - derült ki több éves, összehasonlító vizsgálatokból.
A termékenység és a táplálkozás közti összefüggésekkel kapcsolatos megfigyelések szintén elgondolkodtató adatokkal szolgálnak. A nyulak termékenysége jobb, utódaik száma magasabb az ökotáplálék mellett.
A bikák spermáinak mozgékonyságát vizsgálva szintén egyértelmû különbségek mutatkoznak az istállótrágyával illetve mûtrágyával trágyázott legelõkön élõ állatoknál, a természetes trágyával kezelt mezõkön élõk javára.
Az emberi spermiumok száma századunk harmincas évei óta 113 millió/ml-rõl 1990-re 66 millió/ml-re csökkent. Bár több ok is felelõssé tehetõ a jelenségért, a táplálék kiemelkedõ jelentõségéhez nem fér kétség.
Dániában, 1994-ben meglepve tapasztalták, hogy 28 dán biogazda átlagos spermaszáma a duplája a dán átlagnépességének. Míg a dán átlag 50-50 millió/ml volt, addig a biogazdák 104 millió/ml-rel rendelkeztek, ami megegyezett a harmincas évek adataival. Még egy ehhez kapcsolódó érdekesség: Németországban ma minden ötödik házaspár akaratán kívül gyermektelen.
Ellenõrzési rendszer
A bioélelmiszerek termelése szigorú elõírásokhoz kötött. A magyar szabályozás átvette az Európai Unió biotermelésre vonatkozó elõírásait, amely meghatározza mind a termelés, mind az ellenõrzés feltételeit. A magyar biotermékek túlnyomó többségét a Biokontroll Hungária Kht ellenõrzi, amely évente egyszer mindenképpen, illetve szúrópróbaszerûen bármikor felkeresheti a gazdaságokat. Ha az ellenõrzõ szervezet mindent rendben talál, minõségi tanúsítványt állít ki a gazda számára. Ezt a papírt a vásárló elkérheti, ha meg akar gyõzõdni valamely áru eredetérõl.
A biotermékek nyilvánvaló elõnyei a konvencionális árukkal szemben, Nyugat-Európában a biopiac erõteljes megerõsödését eredményezte az elmúlt években. Hazánkban a nyugat-európainál sokkal lassabb növekedés ellenére jó minõségû biotermékek széles skálája várja az egészségéért némi felárat is fizetni kész vásárlókat.
Azonban vigyázat. A valódi ökoterméken a következõknek kell szerepelnie feketén-fehéren: Bio termék. Ellenõrzött ökológiai termelésbõl. A terméket ellenõrizte: ellenõrzõ szervezet neve, a szervezet kódja (például ÖKO-HU-01).
Ne dõljünk be tehát a hangzatos neveknek, gyõzõdjünk meg midig a bio valódiságárõl.
Ez nem zárja ki hogy a saját magunk által termelt zöldségek bio minõségûek lennének. Az ellenõrzési rendszer tulajdonképpen egy szükséges garancia a vásárlók felé. Természetesen a bizalomra épülõ vásárlást is választhatjuk, amikor ismerjük a termelõt, voltunk a kertjében, és megbízunk abban hogy vegyszermentesen gazdálkodik, és ez a biztos garancia számunkra.
Mit jelent számomra a bio gazdálkodás?
Az élmény, hogy minden nap egészséges frissen szedett nyersanyagokat viszek be a konyhába, ami azt jelenti hogy a legtágabb értelemben, gyógynövényekbõl készíthetem az ételeket.
Napjainkban, amikor a jóléti társadalom okozta betegségek mindennapossá váltak, az orvosságok és tabletták mindennapi kenyérré avanzsáltak mesevilágnak tûnik, hogy az egészséges kerten át vezet az út az egészséges emberhez, és ezen az úton mindenki célba érhet. Fontos, hogy vigyünk magunkkal nyitott szívet, szemet, amely nem homályos az elõítéleteinktõl, tettrekészséget és kitartást nem csak a kert, hanem a gondolkodásunk átállásához is.
