Tegnap hosszĂş voltam, ma rĂśvid leszek, a maratoni mozizĂĄs és a Kertész utcĂĄban talĂĄlhatĂł helyek szisztematikus feltérképezése a tĂśbbiekkel kezd lemerĂ­teni. Persze ez nem panasz, csak megĂĄllapĂ­tĂĄs, élvezem én ezt, mĂĄr megismerem a jegyszedĂľt, a mosdĂłba menet mindig balra fordul a fejem a fĂźlbevalĂłk felé, nem kell gondolkozom, hogy a nézĂľtéren hogy is van a jobb meg a bal, elĂľtte és utĂĄna a sétĂĄt, ĂźldĂśgélést egy teraszon a szeptemberi ajĂĄndék idĂľben, szĂłval jĂł ez, megszokni kĂśnnyĂť, de azért egyetemistaként kevésbé sĂłvĂĄrogtam egy kis pluszalvĂĄs utĂĄn. Az utolsĂł filmre azért még felszĂ­vom magam, aztĂĄn tartunk egy kis szĂźnetet, azt hiszem.

A cĂ­m szerintem mĂĄr elĂĄrulja, a mai sĂźti teljesen mĂĄsnak készĂźlt, vannak fĂźgék tartalékban, azokat terveztem felhasznĂĄlni, de aztĂĄn felfedeztem a két barnulva ĂĄrvĂĄlkodĂł, ott felejtett kĂśrtét, és végĂźl egészen mĂĄs lett a végeredmény. Egy kĂśnnyĂť és egyszerĂť Ăľszi sĂźti, kĂśrtével, diĂłval, rozmaringgal és kevés cukorral. Kevésbé édesszĂĄjĂşak is tehetnek egy prĂłbĂĄt.

Akkor sĂźtĂźnk.

sponsored links