Beszámoló 2.
sponsored links
Folytatom a tegnap elkezdett prózai beszámolómat. Az esküvõ fáradalmait kipihentük, majd egy hét múlva indultunk a még februárban lefoglalt utunkra, Pécsre, ahol én még sosem jártam. Nagyon vártuk már, ránk is fért. Kellett, hogy egy kicsit kiszakadjunk az otthoni létbõl, idegenben töltõdjünk egy rövid ideig.
Úgy szerveztük meg az utat, hogy az amúgy is hosszú hétvégét még hosszabbá tegyük, azaz pénteken indultunk, s így öt teljes napunk volt a kikapcsolódásra, bár maga a távollét mindössze három napig tartott.
Sajnos az a fajta vagyok, aki utazás elõtt - annak ellenére, hogy listát ír a becsomagolandókról - kapkod, ideges, menne már, elkésünk, stb. Biztosan az olvasó is találkozott már hozzám hasonló emberrel. Nos, nem irigylem a környezetem ezért, fõleg szegény Múzsnak nem egyszerû, de szerencsére jól bírja! Épp ezért magamat is megleptem, mennyire ráérõsen, nyugodtan készülõdtünk, s indultunk utunkra az elõre becsomagolt "mózsi" (szendvicse, alma, víz), squash ütõ, nordic walking botok, s az elengedhetetlenül túlméretezett bõrönd társaságában. Macs felügyeletét a hétvégi kiállításra érkezõ szüleim vállalták, tehát teljes nyugalomban hagyhattuk el a terepet.
Autópályán mentünk. Nekem mindössze annyi volt a dolgom, hogy nézzem a tájat, a már mindenhol aranyszínben tündöklõ repce-mezõket, s szóval tartsam Múzst. Összegezve: élvezzem az utazást.
Egy órával elõbb érkeztünk, mint ahogy a szobát elfoglalhattuk volna, így tettünk egy sétát az egyetem környékén. A szállónk fent volt a hegyen, Makáron, ahonnan a kilátás gyönyörû volt még a hirtelen érkezett meleg okozta párafelhõn keresztül is. Annyit azonban megállapítottunk, hogy Pécsett valamilyen okból irtóznak a zebráktól. Olyan helyeken sincs, ahol nagy szükség ...