Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Berlin - egy multikulturális város, szuper street food ételek, kiváló sörök
sponsored links
Már több hete hazaértünk Berlinbõl, de még mindig a hatása alatt vagyunk. Olyan jól éreztük magunkat, hogy a nejem már a srácainkat gyõzködi, hogy együtt is menjünk ki ebbe az izgalmas városba, mert Nekik is látniuk, érezniük kell ezt a hangulatot. Hogy mi volt ilyen fantasztikus? Nehéz lenne megmondani, de talán a sokszínûsége, a mérhetetlen lazasága. Szóval sztorizok egy párat, hátha valaki szintén kedvet kap - és megszereti ezt az érdekes fõvárost.
Meg kell vallanom valamit. Komoly elõítéleteim voltak, de nem konkrétan Berlin kapcsán, hanem azzal kapcsolatban, hogy a németek túlzottan precízek, túlontúl szabálykövetõk, a rend és a fegyelem az életük meghatározó elemei. Ezt korábbi bajorországi utazásaimon éreztem, de mostanra rá kellett jönnöm, hogy tényleg nem szabad senkit sem skatulyába zárni. Szóval ez a szûk öt nap nagyon jó volt arra, hogy levetkõzzem magamról ezeket az elõítéleteket.
Az utazás
De kezdjük az elején. Szerdán egy EasyJet géppel repültünk Budapestrõl Berlinbe - a választásunk pedig azért esett erre a légitársaságra, mert ez a Schönefeld (SXF) reptérre érkezik, ahonnan az S9-es S-Bahn-al juthattunk a belvárosba. Érkezéskor a nagy melegre tekintettel rögtön egy-egy korsó sörrel nyitottunk a reptér melletti sörözõben, majd megvettük az 5 napos bérletünket, ami darabonként 41 ?-ba került. Átsétáltunk az S-Banhoz, majd kb 40 perc alatt be is érkeztünk a városba. Elsõként természetesen átvettük a szállásunkat, ami egy Airbnb lakás volt az U5-ös metró közvetlen közelében. Ebben is tudatos voltam, ugyanis tudtam, hogy nagy távolságokat fogunk megtenni gyalog és tömegközlekedéssel is, így a metró közelsége létfontosságú volt. A negyed és a szállás is igazán bohém volt - a környék tele volt laza kiskocsmákkal, kávézókkal és reggelizõ helyekkel - a figurák, akik pedig ezen a környéken laktak, nos azok is igen lazák voltak. Már ekkor ráébredtünk, hogy ez a Németország nem ugyanaz, amire legelõször számítottunk. Félre ne értsétek, nem volt lepukkant környék, hanem rendezett, jó állapotú társasházak sorakoztak végig - de mégis a lazaság árulkodott mindenhol. Miután lepakoltunk, rögtön a nyakunkba vettük a várost. Az elsõ sarkon már egy utcai performanszba csöppentünk, ahol egy fúvós zenekar szórakoztatta az utca és a kávézó közönségét.
Az Alexanderplatz
Az utunk ezután a legendás Alexanderplatzra vezetett, ahonnan öt metrómegállóra laktunk - itt pedig rögtön egy méretes török kebab és egy Berliner Kind indította el a street food-os vonalunkat. Több barátunk is mondta, hogy ebben a városban lehet a legfrankóbb kebabokat magunkba tömni - és hagytuk is magunkat elcsábítani. Maga a fõtér egyfajta csalódás volt, mert úgy éreztük magunkat, mintha a régi NDK-ba csöppentünk volna vissza - a szandál/frottír zokni kombó elõhozta a nyolcvanas éveket számunkra. Maga az S-Bahn gyakorlatilag átszeli nem csak a várost, hanem ezt a teret is - ami nem feltétlenül tette számunkra vonzóvá a belvárost. Ettõl függetlenül kezdtük megszokni ezt a látványt, majd ráébredtünk Berlin sokszínûségére. Ez a város a kelet-európai és nyugat-európai világok folyamatos találkozása, ütközése, keveredik a posztszovjet építészet a mûemlékekkel, de megjelennek az ultramodern irodaházak és toronyházak egyaránt. A belvárosban magasodik Európa második legnagyobb épülete a TV torony, mellette pedig egy bájos keresztény templom. Mondom elsõre furcsa és zavaró ez a kettõsség, késõbb pedig ez lesz a bája ennek a 3,5 milliós nagyvárosnak.
A fal
A város máig meghatározó eleme a fal, aminek sok helyen már csak a nyoma fellelhetõ, de rengeteg helyen még mementónak, emléknek, képzõmûvészeti alkotásnak megmaradtak falszakaszok. A legjellemzõbb az East Side Gallery, amely a Spree folyó melletti 1300 méteres falszakasz, ahova képzõmûvészeket hívtak mindenhonnan, és ahol ezeket az alkotásokat lehet megtekinteni a mai napig. A berliniekre egyébként is jellemzõ, hogy mindent telefújkálnak, graffitiznek - na erre a részre ez is jellemzõ. A korábban elkészült alkotásokat a helyiek és a turisták nem egy helyen folytatták, kiegészítették - így ez egy folyamatosan változó alkotás. A graffiti egyébként is nagyon meghatározza a város arculatát, ugyanis tényleg minden tele van fújkálva, legyen az híd, épület, S-Bahn, bármi.
A Reichstag
A jelenlegi Parlament, a Bundestag épülete, amely a történelme során sok mindent már átélt. Fontos tudni, hogy bár ingyenesen lehet bejutni, azonban ehhez az utazás elõtt regisztrálni kell magunkat és az utazó partnereinket, mert egyébként nem engednek be. Mi a regisztrációs idõpont elõtt valamivel már megérkeztünk, majd becsekkoltunk, túlestünk az átvizsgálásokon - hasonlóan, mint egy repülõtéren. Amint összegyûlt 15-20 ember, akkor önkéntesen bekísértek bennünket az épületbe, ami gyakorlatilag kívülrõl egy régi, belülrõl pedig egy modern épület, ahol az üveg, a fém igencsak jellemzõ alapanyag. Egy óriási lifttel felvittek bennünket a tetõre, ahol gyönyörû panoráma nyílik a város jelentõsebb épületeire. Itt magasodik a szintén üveg- és fémszerkezetû kupola, ahova fel is lehet sétálni. Két, spirális gyalogjárda fut a kupola tetejébe, az egyik a felfelé menõ, a másik a lefelé sétáló vendégeknek van. Mondanom sem kell, mi pont a rossz járdán indutunk el - csak az tûnt fel, hogy mindenki csak szembe jön velünk. Nagyon érdekes építészeti alkotás ez a kupola, ami ötvözi a mûemlék és a modern építészet jegyeit, talán olyasmi, mint a párizsi Louvre üvegpiramisa.
Currywurst
Berlin nemzeti étele, bárhova mész, biztos hogy ezt a közelben árulják. A lényege a jellegzetes berlini wurst, ami egy virsli és kolbász keveréke, amin ketchup és curry por van, mellette pedig sültkrumpli kell hogy legyen. Árban 3-3,5 ? körül mozog egy adag, ami jóllakni azért kevés, de idõnként jól esik a séta közben.
Checkpoint Charlie és DDR múzeum
Nagyon jó kiindulási pont egy belvárosi sétához a Checkont Charlie, ami a keleti és nyugati határátkelõ volt, és ami most egy jópofa látványosság a turistáknak. A két "amerikai" katona 3 ? befizetése után szívesen pózol a fotózáshoz, ha nem fizetsz, akkor viszont rutinosan elbújnak a csillagos-sávos lobogók mögé. Ez a negyed egyébként tényleg érdekes utazás a volt NDK-s és nyugatnémet világok között. Mások az épületek, még mindig másabban öltözködnek és viselkednek a két oldalon - pedig már sok év eltelt a fal lebontása után. Kicsit perverz dolog egy volt szocialista országban felnövõ embernek elmenni a DDR Múzeumba, de mégis egy nagy élmény. Bent az összes, a KGST országokra jellemzõ berendezési tárgy, eszköz, bútor, játék tekinthetõ meg a vitrinekben - ami az én korosztályomnak a gyerekkori emlékeket hozza elõ. Gyakorlatilag megtekinthetõ egy igazi szoci panel lakás teljes belsõje, ahol belenézhetünk a korabeli tévémûsorokba, végig mustrálhatjuk az akkor konyhát, az NDK-s turmixgépet, stb. Beülhetünk egy Trabiba, amit virtuális vezethetünk, ami még nekünk is élmény, a nyugat európai turistáktól már nem is beszélve.
A Berlini Dóm
A DDR múzeum mellett található a Dóm, amit hiba lenne kihagyni. Elõtte azonban érdemes benézni a Radisson Blu Hotel aulájába, már akit a modern építészeti dolgok érdekelnek. Nos itt van egy lift, amit egy 25 méter magas, több mint 1500 halat magába foglaló akvárium vesz körbe - ami szerintem egyedülálló látvány.
Tehát a Dóm egy monumentális, 1894 és 1905 között épült evangélikus katedrális, ami az un Múzeum-szigeten fekszik. Aki nem unja még a lépcsõzést, az hozzánk hasonlóan felcaplathatnak a kupola tetejére, ami szintén olyan panorámát nyújt, amit kár lenne kihagyni.
Thaipark
Aki szereti a street foodot és a keleti ételeket, annak ezt a helyet nem szabad kihagyni. A park a Wilmersdorf negyedben, a Fehrbelliner Platz mellett található, ami metróval kiválóan megközelíthetõ. A pontos címe: Brandenburgische Str., 10707 Berlin, Németország.
Szóval ez a hely aztán igazán nem egy sztenderd német történet. Ebben a parkban tilos ételt fõzni, árulni, tilos minden olyan dolgot csinálni, amit majd a képeken láttok. Nos ide hétrõl-hétre kivonul több száz thai és vietnami asszony, kiviszik a hûtõtáskáikat, egy csomó alapanyagot és a kemping gáztûzhelyüket - leülnek a földre, és árulják a kajáikat. Na itt aztán van minden, a thai gõzgombócoktól kezdve, a sült szöcskéig. Az asszonyok üldögélnek és sütögetnek a napernyõk alatt, míg a helyiek és a turisták pedig tobzódnak az ízekben és illatokban. Egy egy étel 1-2 ?-tól indul, de természetesen a komolyabb fogások már kicsit drágábbak. Nincsenek asztalok, mindenki állva vagy pokrócra ülve falatozik, és amikor elered az esõ, akkor sincs pánik - mindenki ugyanúgy kóstolgat. Éhesen menjetek, mert nem lehet mindent így sem megkóstolni - mert olyan nagy a kísértés és a kínálat...
100-as busz
Mi amikor kijöttünk a Reichstagból, akkor már kellõen fáradtak voltunk, így felültünk a 100-as buszra. Errõl azt kell tudni, hogy egy sima helyijárat, de mégsem teljesen az. Gyakorlatilag eleve emeletesek ezek a buszok, a másik jellemzõjük, hogy végig mennek a város fõbb nevezetességei mellett, így a csóróbb turistáknak tök jó lehetõség a nézelõdésre. Mi is felültünk tehát rá, és majdnem kétszer végig suhantunk rajtuk a városon.
Kurfürtsendamm vagy Kudamm
Nyugat Berlin régi bevásárló utcája, ami ma is ezt a funkciót tölti be. Nagyon klassz, széles utca, középen fákkal és kisebb parkocskákkal, a két oldalon pedig elegáns üzletek és modern látnivalók vannak. Aki nem szereti a nyugati shopping világot, a fényûzõ életmódot, az ide ne jöjjön, de akinek ez is bejön, az itt klasszul érzetheti magát. Ha már gasztró, akkor meg kell említenem a KaDeWe áruházat, ami sok szinten luxus termékek garmadáját árulja, míg a legfelsõ szinten ott van a kánaán. Elõször ijesztõ a kínálat és a bárok sokasága, kicsit talán sznob is a hely, de aztán rájövünk, hogy nagyon jó kajáldák találhatók itt, mindenki pezsgõzget, eszeget. A baj az volt, hogy mi egy kiadós ebéden voltunk éppen túl, másnap pedig elkéstünk, és zárás után értünk ide - úgyhogy falatozni majd csak következõ alakommal tudunk majd.
Éttermek, ételek, sörök
A város telis-tele van kiskocsmákkal, kávézókkal, iszonyú sok kebabos és currywurst-os hely kínálja magát, de szerettünk volna valami autentikus berlini étteremben is enni-inni - így az unokatesóm ajánlására a Zillemarkt éttermet kerestük meg. Ez szintén a Wilmersdorf negyedben található, az S-Bahn lábánál, a Savignyplatz állomásnál. Eszter egy kiváló fehér spárga krémlevessel nyitott, én pedig egy sûrû és ízletes burgonya krémlevest kaptam, majd egy pulykaragu került az asztalunkra, amihez mértéktelen mennyiségû spenót és ropogós tócsni volt a kísérõ, nekem pedig egy darált hússal töltött káposzta érkezett, amihez csodálatos szaft és egy brutális fõtt krumpli volt a köret. Azért, hogy jól csússzanak a falatok, nos ezért a ház saját fõzésû söreit kóstoltuk, amik fel is tették az ebédünkre a koronát.
Mondanom sem kell, hogy amit most leírtam Nektek, az csak ez kis ízelítõ volt. Nem részleteztem a Brandenburgi kapu és környéke látnivalóit, nem említettem a Potsdamer Platzot, ahol modern felhõkarcolók és a Sony Center szuper épületei állnak - és még sok apróbb látnivalót sem, de hát nem könyvet, csak egy kis blogbejegyzést kívántam írni. Egy azonban biztos, hogy érdemes legalább 3-5 napot rászánni erre a városra, legalábbis elõször, azután majd vissza és vissza lehet térni, újabb helyeket felfedezni. Mi biztos, hogy ezt tesszük, vagyis Berlin jövünk még!
Sokan vannak velem a különbözõ közösségi felületeken is, de aki szeretne ott is követni, annak ajánlom az alábbi linkeket:
