Belsõség

2012-02-28

sponsored links



Nem a pacal volt köztünk a valódi összetartó erõ, hanem a vér. A vér, a hasonló genetikai állomány,talán az eredményezte közös gasztronómiai érdeklõdésünket és pacalrajongásukat.Amikor megtudtam hogy haldoklik, tudat alatti tiszteletadással fõztem egy adag pacalpörköltöt.Õ ilyesmit már nem ehetett, gyomra önmagát és az egész testet emésztette,meghagyva egy hosszú sovány csontvázat. Nem akarok még meghalni, de sajnos a kártya mást mutat - mondta utolsó telefonbeszélgetésünkkor. Olyan rossz a hangod, mondta nekem, pedig az õ hangja volt már elhaló, gyenge, a magaméról azt hazudtam, hogy náthás vagyok és a vonal is rossz.

Klasszikus vendéglátós volt, még a nagyoktól tanulta a szakmát abban az idõben, amikor a vendéglátás nem aki öregedett sportolók és gyorsan meggazdagodni vágyók terepe volt. Amikor elõször mentem e területre dolgozni, megosztotta velem a filozófiáját: "A vendég, azzal hogy hozzánk jön beenni vagy szállást kérni, hatalmas bizalmat elõlegez meg. Elõször ezt kell meghálálni, azután jön csak az üzlet, hogy megpróbálunk neki szolgáltatásokat eladni, úgy, hogy legközelebb is bennünket válasszon." Megjegyeztem, pedig csak egyszerû nyári diákmunkás voltam, a mosogató és a húselõkészítõ környékén nem találkoztam vendégekkel. De a tanítást késõbb alkalmaztam és vendégként is elvárom. Ezt várom.
Pacalos tanítása pedig ez volt:  ...

Folytats a blogon ... sajatleveben.blogspot.com/2012/02/bel...

sponsored links

Keres?s