Egyszer mindennek eljĂśn az ideje, a bejgli sĂźtésének is. LĂĄnykoromban a bejgli nem volt része a karĂĄcsonynak. Sem édesanyĂĄm, sem nagymamĂĄm nem sĂźtĂśtt. Helyét a hĂłkifli tĂśltĂśtte be. AnyĂłsom viszont mindig sĂźtĂśtt mĂĄkos és diĂłs bejglit, 2-2 rudat minden csalĂĄdnak, ameddig bĂ­rta. Emlékszem mennyit aggĂłdott, hogy kireped-e, mĂĄrvĂĄnyos lesz-e? El is kĂśnyveltem, hogy bejglit sosem fogok sĂźtni, az nekem tĂşl bonyolult. Mikor az idei karĂĄcsonyi menĂźt terveztem, (életemben elĂľszĂśr kellett ezt Ăşgy végezni, hogy mind a hĂĄrom napot én osztom be, sehova nem megyĂźnk, sajnos) a Férj megszĂłlalt, bejglit nem is sĂźtsz? Bevallom meg sem fordult a fejemben. Rendelni mĂĄr késĂľ volt. Ennyiben maradtunk. Az utolsĂł tanĂ­tĂĄsi napok egyikén Evelin a kezembe nyomott egy receptet: bejgli, én Ă­gy csinĂĄlom. MegbeszéltĂźk gyorsan, hogy én sose, és nem is tervezem, de Ăľ azt mondta, hogy ezt a receptet egyszer mindenkinek ki kell prĂłbĂĄlni. Nem nehéz, tuti siker, nem reped, nem folyik és nem is tĂşl bonyolult. KĂźlĂśnben is, akinek blogja van annak ez kĂśtelezĂľ feladat. MegsĂźtĂśttem. Nagy sikere volt, még anyĂłsom is megdicsérte.

sponsored links