Mivel kitalĂĄltam magamnak, hogy én is csatlakozom a BefĂľzĂźnk! csoporthoz a facebookon, "rĂĄ vagyok kényszerĂ­tve" arra, hogy havonta legalĂĄbb egy dolgot megjelentessek a blogon. Nem mintha nem sĂźtnék-fĂľznék folyamatosan tovĂĄbbra is, de a fotĂłzĂĄssal mindig gondjaim vannak. Maximalizmus, igen, de sosem vagyok elégedett teljesen a képeimmel, és ez elveszi a kedvemet attĂłl, hogy nekiĂĄlljak fényképezni az elkészĂ­tett ételeket. DE, most mĂĄr nem fog érdekelni, szeretem a kihĂ­vĂĄsokat, ezt is annak fogom fel, és arra fogok tĂśrekedni, hogy minél jobban teljesĂ­tsek benne :)

Akkor most ejtsĂźnk pĂĄr szĂłt a lekvĂĄrrĂłl. Sokan meglepĂľdtek mĂĄr azon, hogy nĂĄlunk minden évben kerĂźl cseresznye is az Ăźvegekbe. Gyermekkorom Ăłta rengeteg a cseresznyénk, Ăşgyhogy én ebben nĂľttem fel, de mivel mĂĄr a nagymamĂĄm is tett el ilyet, valĂłszĂ­nĂťnek tartom, hogy tĂśbb generĂĄciĂłra visszanyĂşlik ez a hagyomĂĄny.

Szeretem magĂĄban, minden fakszni nélkĂźl, csak a gyĂźmĂślcsĂśt befĂľzve (igen, ezt Ăşgy kell érteni, hogy ha elég édes a cseresznye, cukrot sem szoktunk hozzĂĄ tenni). Nosztalgikus szĂĄmomra az illat, ami a hĂĄzban terjed fĂľzés kĂśzben, és az elsĂľ ...

Folytatás a blogon ... secretsoftheangels.blogspot.com/2012/...