sponsored links

A napokban gondolkodtam a barĂĄt, barĂĄtsĂĄg fogalmakon, tĂśbb apropĂł kapcsĂĄn is.
Nem kĂśnnyen mondom valakire, hogy a barĂĄtom.
Azt sok minden megelĂľzi.
Vannak viszont személyek, akikre kevésnek érzem az "ismerĂľs" megjelĂślést, de tĂşl erĂľsnek a "barĂĄtot". Mi a kĂśztes ĂĄllapot? Mert maga az ĂĄllapot létezik, csak épp szĂłt nem talĂĄlok rĂĄ. A "nagyon kedves ismerĂľsĂśm" is csak ismerĂľs, azt meg mégsem mondhatom valakire, hogy "majdnem-barĂĄt". A haversĂĄg/ség bizonyos szituĂĄciĂłkban tĂşl slendriĂĄn, adott esetben egyenesen rĂśhejes lehet.
SzĂłval van egy...mim is?...azt hiszem, Ăľt nevezhetem barĂĄtnak, akinek, sokszor hallva Ăľt, hogyan nyilatkozik emberekrĂľl, szĂłvĂĄ tettem: milyen kĂśnnyen mondod valakire, hogy a barĂĄtod. Bennem egybĂľl az a kérdés vetĂľdĂśtt fel, vajon a megnevezett fél is Ă­gy gondolja? Mert szerintem a barĂĄtsĂĄg elĂľszĂśr is akkor barĂĄtsĂĄg, ha kĂślcsĂśnĂśs.
Akinek gyermeke van, kĂźlĂśnĂśsen, ha az lĂĄny, bizonyĂĄra talĂĄlkozott ĂłvodĂĄs-kisiskolĂĄs korban a jelenséggel, hogy a ded zokogva tért haza az intézménybĂľl azzal, hogy X ma nem volt a barĂĄtja. MĂĄsnap meg igen. Harmadnap nem. AztĂĄn megint. Ilyen probléma fiĂşknĂĄl igen kivételes esetben fordul elĂľ, lĂĄnyoknĂĄl egy bizonyos életkorban mindennapos. Ezeket szĂźlĂľként is rendkĂ­vĂźl rosszul viseltem, gyerekként meg, lĂĄtva, hogy a fiĂşk, ha szabad ezt mondani, normĂĄlisabban intézik az ilyen jellegĂť kapcsolataikat, inkĂĄbb kĂśztĂźk kerestem jĂĄtszĂłtĂĄrsakat magamnak (egyébként épp az ilyen ovis-iskolĂĄs "barĂĄtnĂľk" miatt hasznĂĄlom a  mai napig ...