Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Bartócz Ilona: Jön a Mikulás!
sponsored links
Azon a télen korán leesett a hó. A Nyuszi elgondolkozva ballagott az erdõszélen, a kopasz bokrok mentén, és éppen arra gondolt, hogy egy csöppet sem szereti a havat. A hó alól olyan nehéz kikaparni az ennivalót, elbújni is alig-alig lehet, márpedig egy Nyuszi életében gyakran elõfordul, hogy rejtõzködnie kell.
A hó világos volt, a Nyuszi gondolatai meg sötétek. Egyszercsak zajt hallott, megállt, hegyezte a két tapsifülét. Mi ez a zaj? Valami pattog... Beleszimatolt a levegõbe: füstöt érzett. Egy kicsit félt a Nyuszi, de kíváncsisága legyõzte a félelmet, s indult arrafelé, ahonnan a zajt hallotta. Egy vén tölgyfa alá ért. A tölgyfa alatt Barna Mackó szorgoskodott, tüzet rakott éppen, pattogtak a tûzre rakott száraz gallyak, vékony kis füstcsík szállt a magasba.
? Jó napot, Barna Mackó! - köszönt a Nyuszi. ? Látom, tüzet raksz. Minek az a tûz?
? Jó napot, Nyuszi! Hogy minek a tûz? Ma este jön a Mikulás, remélem, ajándékot is hoz majd. Lehet, hogy fázni fog a lába, gondoltam, hadd melegítse meg a tûznél... És ha már ég a tûz, fõzök neki egy kis levest. Mondd csak, nem adnál a Mikulás-levesbe egy-két káposztalevélkét?
? Szíves örömest ? mondta a Nyuszi ?, hazaszaladok érte!
Ugrott a Nyuszi, futott a káposztalevélért. Mire visszatért a tölgyfa alá, fényesen égett a tûz, és Barna Mackó mellett Mókus ugrándozott.
? Én makkocskát hoztam a Mikulás-levesbe! ? kiáltotta, mikor meglátta Nyuszit. ? Nagyon finom lesz ez a leves!
? Magam is úgy gondolom - mondta a Nyuszi, és beledobta a káposztaleveleket a csuporba, melyet Barna Mackó a tûz fölé akasztott.
? Szóljunk az Õzikének is! Mókus, ugrándozz el Õzikéért!
Mókus fürgén pattant, ugrott egyik ágról a másikra, és hamarosan visszatért Õzikével.
? Illatos füvecskét hoztam a Mikulás-levesbe! ? mondta Õzike. ? A Kisróka még nincs itt?
? A Kisróka semmit sem tud hozni a Mikulás-leveshez ? morgott Nyuszi. ? Ne is hívjuk ide!
? De bizony idehívjuk! ? mordult föl Barna Mackó. ? Idehívunk mindenkit az erdõbõl is, a mezõrõl is, akár tud hozni valamit a Mikulás-levesbe, akár nem! Meghívjuk Kisrókát, Mezei Egeret, Kisfarkast, Kismadarat; bízd csak rám, Nyuszi, tudom én, hogy a Mikulás még a meleg levesnél is jobban szereti, ha együtt várunk rá itt a tûz körül!
Nyuszi megbillentette a bal fülét:
? Ahogy akarod, Barna Mackó! Te raktad a tüzet, te kavarod a levest, te hívd meg a vendégeket is.
Az erdei apróságok hamarosan mind megérkeztek: Egérke búzát hozott a Mikulás-levesbe, Kismadár fenyõmagot, Kisróka és Kisfarkas meg sok-sok száraz gallyat gyûjtött, hogy minél fényesebben égjen a tûz.
És a fényes tûz körül ülve akkor este együtt várták a Mikulást.
Vine Mo?ul !
În iarna aceea zãpada a cãzut devreme. Cum se plimba la marginea pãdurii, printre tufi?urile desfrunzite, Iepura?ul se gândi cã nu îi place zãpada, îi este extrem de dificil sã caute hrana printre nãme?i, ?i îi este greu sã se ascundã, iar pentru to?i iepura?ii asta este foarte, foarte important.
Zãpada strãlucea, dar gândurile Iepura?ului erau întunecate. Deodatã, auzi un zgomot, se opri ?i ciuli urechile. Ce-o fi acest zgomot? Ce pãcãne? Adulmecã aerul: sim?i un vag miros de fum. I se fãcu un pic fricã, însã teama îi fu învinsã de curiozitate, astfel cã porni în direc?ia zgomotului. Ajunse sub un plop îmbãtrânit de vreme, sub care trebãluia de zor Ursul. Fãcea tocmai un foc, crengile uscate pocneau mãcinate de flãcãri, o dârã sub?ire de fum unduia înspre cer.
- Bunã, Ursule! ? îl salutã Iepura?ul ? Pentru ce ai fãcut foc?
- Bunã Iepura?ule! Am fãcut focul pentru cã în aceastã searã vine Mo?ul. Sper cã va aduce ?i cadouri. ?i pentru cã probabil picioarele îi vor fi degerate, m-am gândit cã poate se va încãlzi un pic la foc. Iar dacã tot arde focul, îi fac ?i o supicã. Spune-mi te rog, nu ai cumva ceva frunze de varzã pentru supã?
- Ba, cum sã nu! ? zise Iepura?ul plin de entuziasm ? mã duc acasã sã aduc!
?i porni Iepura?ul în fugã sã aducã frunzele de varzã. Când ajunse înapoi, focul deja ardea strãlucind, sosise ?i Veveri?a, care ?opãia veselã lângã foc.
- Iar eu am adus ghindã pentru supa Mo?ului! ? strigã Veveri?a, când a zãrit Iepura?ul. Vai, ce supã bunã o sã iasã!
- ?i eu zic! ? se entuziasmã Iepura?ul, în timp ce aruncã frunzele de varzã în ibricul pe care Ursul îl agã?ase deasupra focului.
- Sã chemãm ?i Cerbul! ? zise Ursul. ? Veveri?o, fugi dupã Cerb!
Nu-i trebui mult Veveri?ei, sãri din pom în pom ?i se întoarse înso?it de Cerb
- Am adus ierburi aromate pentru supã! ? anun?ã vesel Cerbul. ? Vulpi?a nu a ajuns încã?
- Vulpea nu poate contribui cu nimic la supã! ? mormãi Iepura?ul ? Mai bine sã nu o chemãm!
- Ba o chemãm! ? spuse rãspicat Ursul ? Vom chema pe to?i cei din pãdure, cã pot contribui la supã, cã nu! Vom invita Vulpi?a, ?oricelul, Lupu?orul, Pasãrea, lasã Iepura?ule, cã aranjez eu asta. ?tiu cã Mo?ului îi place sã îl a?teptãm to?i, mai mut decât îi place supica!
- Cum vrei, Ursule ? fluturã din urechi Iepura?ul. Tu ai pus focul, tu faci supa, tu invi?i ?i oaspe?ii.
Vietã?ile pãdurii sosirã rând pe rând. ?oricelul aduse grâu pentru supã, Pasãrea semin?e de pin, Vulpi?a ?i Lupu?orul strânserã multe vreascuri, ca focul sã ardã cât mai strãlucitor.
Apoi se a?ezarã to?i în jurul focului, a?teptând sosirea Mo?ului.
Dupã o poveste de Bartócz Ilona, Traducerea Monica Beatrice Albu