NĂĄszajĂĄndékba kaptunk nagynénéméktĂľl két szuper szakĂĄcskĂśnyvet. Az egyikben egytĂĄlételek vannak (a szĂĄz féle omlettĂľl a tĂśltĂśtt paprikĂĄig), a mĂĄsikban jobbnĂĄl jobb sĂźtemények. Ebben a nagy melegben egyszerre rĂĄm tĂśrt az érzés: valami barackosat kell ennem, vagy végem. FelĂźtĂśttem a sĂźtis kĂśnyvet és megnéztem, mit ajĂĄnl barackkal. Szerencsémre egy végtelenĂźl egyszerĂť kis vendégvĂĄrĂłnak is tĂśkéletes, szélforgĂłnak nevezett sĂźteményt.

A leveles tésztĂĄbĂłl készĂźlt sĂźteményeket, legyen sĂłs vagy édes, mindet szeretem, fĂľleg, mert egyszerĂťek, rĂĄadĂĄsul finomak is (igaz, van egy nyers tészta mĂĄniĂĄm, bĂĄrmilyen tésztĂĄt szeretek nyersen...). BĂĄtran ĂĄlltam hĂĄt neki a szélforgĂłnak, hiĂĄba nézett ki ...

Folytatás a blogon ... eatathugis.blog.hu/2012/07/03/baracko...