Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Banánkenyér szilvalekvárral és dióval (gluténmentes, tejmentes)
sponsored links
Igen, az eperszezon közepén. Vagy elején? Vagy az idén nem is lesz? Ettem már az idén egészen ehetõ görög epret, egészen elviselhetõ áron. Aztán rohadt drága magyart, ami pont olyan volt, mint a görög. Mivel az egyik kedvenc zöldségesemnél vettem, arra nem is szeretnék gondolni, hogy görög volt. Aztán vettem a Hunyadi téren õstermelõnek kinézõ családnál tuti magyar epret (pont az a fajta volt, amit szedni szoktam a szedd magadban, amit egyébként az idén nem látok, az a szép fényes, kicsit göcsörtös, közepes szemû), nem volt rossz, de az sem volt az igazi. Egy-két napja nem voltam zöldségesnél, de elõtte nem éreztem, hogy eperszezon lenne, mert horror áron láttam csak epret, és nem is igazán vonzóakat. De nem errõl akartam írni. Hanem arról, hogy nem tudom, észrevettétek-e, hogy májusban, amint elkezdik árulni a magyar epret és az újkrumplit, rögtön elkezdik akciózni a banánt és az édeskrumplit. A nagyáruházak. Értem a logikát. És általában nem veszek. De most ugye a fentiek miatt egyrészt gyümölcshiányban vagyok, másrészt a helyi Sparban fillérekért szórták a megbarnult akciós banánt, szóval egyszerûen meg kellett vennem. A nagy részét lefagyasztottam, banánfagyi lesz belõle, illetve már lett is párból, néhányból meg lett ez a helyes nem szezonális banánkenyér. És persze lehet, hogy jobb lett volna eperrel (ld. fent, hogy miért nem), és az eper mellé tuti mandulát tettem volna. De ez is nagyon-nagyon jó.
Receptet szokás szerint nem kaptok, legalábbis pontosat, mert nincs kedvem méricskélni, ti is jobban jártok ha nem teszitek. Szóval öt közepes banánt összetörtem botmixerrel, adtam hozzá három egész tojást. Fûszereket: vaníliakivonat, fahéj, citromhéj (mindig van a fagyasztómban nem mérgezett), csipetnyi só. Szerintem cukor nem kell bele, elég édes a banán. Lisztféléket: annyit, hogy a végén híg nokedlitészta állagot kapjunk. Bármivel mûködik, én most - szokás szerint - kukoricalisztet, tápiókakeményítõt, barna rizslisztet, hajdinalisztet és pár evõkanálnyi barna rizsdarát adtam hozzá. Extrák: jó nagy marék dió, egy evõkanálnyi fahéjas olívaolaj, a tetejére pár evõkanál házi szilvalekvár, nem a sûrû fajta. A lekvárt kivételével mindent összekevertem, beleöntöttem egy kis papírral bélelt tepsibe. A tetejére kanalaztam a szilvalekvárt, és villával kicsit körbehuzigáltam, hogy csinosabb legyen. 200 fok, kb. 20 perc.
A széle ropogós, belül pont jó. Nagyon igyekszem, hogy ne egyem meg az egész tepsivel uzsira. Elegánsabb, ha hosszúkás sütõformában sütjük, de a tepsis tutira átsül, és gyorsabb is.
Na, akkor jöhet a napi cuki. Most, hogy ilyen keveset írok, tele vagyok kutyaképekkel.
Jin és jang. A foxinak azért van hosszú orra, hogy jól be tudja dugni a lapocka alá.
A fodrász elõtt is gyönyörûek voltunk.
De ezt most fokoztuk.
