sponsored links

Messzire nyĂşlik ez a tĂśrtĂŠnet, de soha nem felejtem el azt a jĂł ĂŠrzĂŠst, amikor ott ĂĄlltunk a kĂŠsz desszertasztal elĂľtt, ĂŠs el sem akartuk hinni, hogy tĂŠnyleg megcsinĂĄltuk. Pedig de. MĂŠghozzĂĄ Ă­gy:







Éjszakai fényben kicsit másképp nézett ki:







Egészen egy évet kell visszaugranunk az idõben, ugyanis a tavaly tavaszi szülinapszezonra én már javában sütögettem a tortákat a baráti körben. Volt Red velvet fehércsokikrémmel. Mind az utolsó vörös morzsáig elfogyott. Aztán volt egy Barbie torta két barátnõnek, akik egyszerre ülték a 25. szülinapjukat. És ezen az ominózus bulin történt meg az a (még ma is) hihetetlen beszélgetés Micával, aminek a végeredménye a fent látott desszertasztal lett.

- Arra gondoltam, hogy nem szeretnĂŠd te sĂźtni az eskĂźvĂľi tortĂĄnkat?

- Öööö?DE! Hányan lesztek?

- Kb. szĂĄzan.

- Akkor mit szĂłlnĂĄl egy desszertasztalhoz, ami teli van kĂźlĂśnbĂśzĂľ sĂźtikkel ĂŠs persze azĂŠrt van egy fĂľtortĂĄtok a tortavĂĄgĂĄshoz!

- TĂśk jĂł, legyen Ă­gy! Olyan finom ez a rĂŠpatorta is!

HĂĄt kb. ennyire kĂśnnyen jĂśtt az elsĂľ ?megbĂ­zĂĄs?. Na jĂł, az akkor elfogyasztott alkohol mennyisĂŠgĂŠt nem tudtam ĂŠrzĂŠkeltetni az elĂľzĂľ pĂĄrbeszĂŠdben, de a lĂŠnyeg ennyi lehetett.

Egyértelmû volt, hogy ezt Atival ketten csináljuk. Százember! Soha nem sütöttem még csak ötvennek sem, nemhogy száznak! De sebaj, már a buliból hazafelé a kocsiban elkezdtük a tervezést. Szüleimnek nem messze az esküvõ helyszíntõl van nyaralójuk, így pár hét múlva kaptunk az alkalmon, és a pihenést összekötöttük egy terepszemlével. Festõi balaton-felvidéki kisfalu, egy tüneményes kis panzió szép nagy kertje. Ezekután, ha amúgy Micát és Csabit ismerve nem lett volna már tiszta,  a helyszín miatt is biztosak voltunk abban, hogy ez nem lesz egy csicsás, agyondíszített, csilli-villi desszertasztal. Inkább egy egyszerû, letisztult, enyhén vintage stílust láttunk magunk elõtt. Némiképp a vintage stílust nehezítette Csabi, a võlegény ötlete, miszerint is lehetne egy menyasszonyi Barbie torta és mellette egy autós Ken torta a fõ attrakció, de hamar lebeszéltük róla. Ígérem, az aranylakodlamukra kapnak egy ilyen tortapárost!

Rengeteg tervezgetés következett, utánajárás, díszítés-gyakorlás,stb. Teljes lázban égtünk! Megterveztük a tortákat, a dekorációt, a sütikártyákat, és persze hogy mi is lesz a menetrend. Húzós volt, amikor eljött a nagy nap. Szerintem nekünk volt csak igazán nagy nap! Hajnal 6-kor ébresztõ, levezetés Tótvázsonyba és indulhatott a készülõdés. Ugyanis azt nem mertük bevállalni, hogy krémmel díszített, kétemeletes esküvõi tortát furikázunk 200 km-en, döcögõs kisutakon. Otthon lesütöttünk mindent, aztán ott volt az egész délelõtt az összeállításra. Igen ám, itt kezdõdtek az izgalmak. Kint rekkenõ hõség, napsütés. Na de bent a panzió egyik félreesõ zugában jághideg. Mintha várfalak között lettünk volna. Így esett, hogy egy óriási tálba belezuttyintottam 12 doboz mascarponet (3 kg!) és vagy 1,5 kiló vajat. Robotgéppel összedolgozom, betöltöm a tortát, beszínezem a krémet apránként, és indulhat az ombre díszítés. Na, ez volt az én tervem, aztán jött a valóság. A mascarpone és a vaj nagyon nem voltak egy hullámhosszon, ill. hõmérsékleten, ezért egy túrós, trutyis krémet kaptam. Itt még csak egy fél centit szaladt föl a szemöldököm, hogy hát ilyen még nem volt, ennek nem így kéne kinéznie. Gondoltam nyomatom még rá egy cseppet a robotgépet, hátha összeáll. Na nem. Ez nem állt össze, sõt! Egy vajrögös mascarponekrémet kaptam, amibõl kicsapódott némi savó. Nem írom le hogy nézett ki. Ekkor már erõsen pánikoltam. Végigfuttattam mindenféle lehetséges B tervet. Vajon mennyi esélye van annak, hogy a környezõ kis falvak valamelyikében van egy olyan közért (neadj isten hiper-szuper), ahol mascarponet lehet kapni nagytételben!? Nem nehéz megfejteni a találós kérdést. Jó, nem esünk pánikba, a hõmérsékletkülönbség volt a baj. Egy hõhullámhosszra kellett hozni õket. Irány a konyha, gõz fölött kevergetés, de még mindig semmi. Szóval maradt a pánik, hisztizés, úristenmilesz! Aztán jött Ati, aki a konyhai hisztijeim alkalmával a legjobb és legnagyszerûbb megmentõm. Õ még türelmesen kavargatta egy kicsit a gõz fölött (ekkor a massza már vaníliasodóállagú volt, hamar ráébredtem, hogy ezzel még nem fogunk tortát tölteni, újabb sírás-zokogás), aztán a lehetõ legnagyobb nyugodtsággal, mintha éppen teát fõznénk otthon, mondta, hogy ez fizika, ennek sikerülnie kell. Most ki kell hûteni a masszát. Én nem hiszek a fizikában, soha nem értettem belõle egy betût sem az út-idõ-sebesség háromszög után (bár már azt sem értettem, hogy miért kéne nekem számolgatni, hogy ennyi meg annyi idõ alatt mekkora távot tesz meg a kisautó, aztán csak fokozták a helyzetet a surlódással). Én csak azt láttam, hogy ezzel a folyós borzadvánnyal az életben nem díszítem föl azt a tortát, amit Mica és Csabi életük legszebb napján vág majd föl.

És lõn csoda! A robotgép és Ati csodát tettek az izével, selymes, gyönyörû krém lett belõle, mint a mesében. Kezdõdhetett a torta betöltése és a díszítés. Ez már gyerekjáték volt az elõzõ tortúra után. Betettük a csodás, fehér-lila átmenetes tortát a hûtõbe, és minden egyes hûtõnyitáskor felszisszentünk, hogy vajon milyen kép fogad minket. A többi torta díszítése már semmiség volt, hiszen tényleg csak egy nagyon egyszerû díszítést kaptak. Aztán ismét õrült rohanás következett, hiszen barátaink Dani és Kinga (Room8 Photography) már készen álltak arra, hogy amíg a párral szünetel a fotózás, gyorsan, még nappali fényben lefotózzuk az asztalt. Na az asztal beállítása sem volt egyszerû a görönygyös talajon, de a fiúk megoldották. Jöhetett a terítés, díszítés, kis apróságok, tortákkal szaladgálás, imádkozás, hogy bírják a napfürdõt. Csodás képek születtek, Daninak valami hihetetlen szeme van minden témához, legyen az portré, esküvõ, vagy sütik. Imádom ezeket a képeket!





















A fotĂłzĂĄs utĂĄn vĂŠgre hĂĄtra dĂľlhettĂźnk, kis pihenĂŠs jĂĄrt nekĂźnk. Jaaa, hogy nem is?! Hiszen annyi idĂľnk elment dĂŠlelĂľtt, hogy ĂŠppenhogy elkĂŠszĂźltĂźnk a szertartĂĄsra? Ilyenekre az ember mĂĄr nem is emlĂŠkszik! CsodĂĄs, meghatĂł szertartĂĄs volt a taliĂĄndĂśrĂśgdi romtemplomnĂĄl. Kint a semmi kĂśzepĂŠn, nĂŠhĂĄny omladozĂł fal kĂśzĂśtt, napsĂźtĂŠs, gyenge szĂŠl ĂŠs a gyĂśnyĂśrĂťsĂŠges pĂĄr. PityergĂŠs mindenkinĂŠl. Ha most olyan ?Ă­rĂłi? vĂŠnĂĄval rendelkeznĂŠk, oravecznĂłrai-mĂŠlysĂŠgekbe sĂźllyednĂŠk a giccskĂŠpekkel a szertartĂĄsrĂłl, de inkĂĄbb ĂĄlljon itt pĂĄr kĂŠp, ami ĂĄtadja a hangulatot.













Este az ereszedelahajam (mert hogy ez igazi olyan volt) kĂśzepĂŠn, olyan 23.00 Ăłra kĂśrnyĂŠkĂŠn feltĂĄlaltuk az asztalt. Azokat az arcokat sosem felejtem el: leesett ĂĄllak, csillogĂł szemĂť gyerekek. Nem gyakran lĂĄtnak az emberek egy sĂźtiktĂľl, tortĂĄktĂłl roskadozĂł asztalt, ezĂŠrt is gondolom, hogy nagyszerĂť dolog egy desszertasztal a lagzira! A tortĂĄnak nagy sikere volt az ifjĂş pĂĄrnĂĄl, jutott az arcukra is a kĂłstolĂĄs sorĂĄn!



 





(Ati kicsit fĂŠltette a tortĂĄt a hĂĄttĂŠrben )







Na ezutĂĄn vĂŠgre mi is leereszthettĂźnk, bulizhattunk. Sosem felejtem el azt a napot, minden nehĂŠzsĂŠgĂŠvel ĂŠs gyĂśnyĂśrĂťsĂŠgĂŠvel egyĂźtt! KĂśszĂśnjĂźk a bizalmat Mica ĂŠs Csabi!

KĂŠpekĂŠrt kĂśszĂśnet: NĂŠmeth DĂĄniel, Room8 Photography ? facebook

HasonlĂł bejegyzĂŠsek:

B&B babavĂĄrĂł party ? desszertasztal 1.



MĂŠzeskalĂĄcsmuffin karĂĄcsonyi dĂ­szĂ­tĂŠssel



Luxus banĂĄnturmix



Brownie _v1_ A klasszikus