Balaton-felvidék, romtemplom, ereszdelahajam ? desszertasztal 2.
sponsored links
Messzire nyĂșlik ez a törtĂ©net, de soha nem felejtem el azt a jĂł Ă©rzĂ©st, amikor ott ĂĄlltunk a kĂ©sz desszertasztal elĂ”tt, Ă©s el sem akartuk hinni, hogy tĂ©nyleg megcsinĂĄltuk. Pedig de. MĂ©ghozzĂĄ Ăgy:
Ăjszakai fĂ©nyben kicsit mĂĄskĂ©pp nĂ©zett ki:
EgĂ©szen egy Ă©vet kell visszaugranunk az idĂ”ben, ugyanis a tavaly tavaszi szĂŒlinapszezonra Ă©n mĂĄr javĂĄban sĂŒtögettem a tortĂĄkat a barĂĄti körben. Volt Red velvet fehĂ©rcsokikrĂ©mmel. Mind az utolsĂł vörös morzsĂĄig elfogyott. AztĂĄn volt egy Barbie torta kĂ©t barĂĄtnĂ”nek, akik egyszerre ĂŒltĂ©k a 25. szĂŒlinapjukat. Ăs ezen az ominĂłzus bulin törtĂ©nt meg az a (mĂ©g ma is) hihetetlen beszĂ©lgetĂ©s MicĂĄval, aminek a vĂ©geredmĂ©nye a fent lĂĄtott desszertasztal lett.
- Arra gondoltam, hogy nem szeretnĂ©d te sĂŒtni az eskĂŒvĂ”i tortĂĄnkat?
- Ăööö?DE! HĂĄnyan lesztek?
- Kb. szĂĄzan.
- Akkor mit szĂłlnĂĄl egy desszertasztalhoz, ami teli van kĂŒlönbözĂ” sĂŒtikkel Ă©s persze azĂ©rt van egy fĂ”tortĂĄtok a tortavĂĄgĂĄshoz!
- Tök jĂł, legyen Ăgy! Olyan finom ez a rĂ©patorta is!
HĂĄt kb. ennyire könnyen jött az elsĂ” ?megbĂzĂĄs?. Na jĂł, az akkor elfogyasztott alkohol mennyisĂ©gĂ©t nem tudtam Ă©rzĂ©keltetni az elĂ”zĂ” pĂĄrbeszĂ©dben, de a lĂ©nyeg ennyi lehetett.
EgyĂ©rtelmĂ» volt, hogy ezt Atival ketten csinĂĄljuk. SzĂĄzember! Soha nem sĂŒtöttem mĂ©g csak ötvennek sem, nemhogy szĂĄznak! De sebaj, mĂĄr a bulibĂłl hazafelĂ© a kocsiban elkezdtĂŒk a tervezĂ©st. SzĂŒleimnek nem messze az eskĂŒvĂ” helyszĂntĂ”l van nyaralĂłjuk, Ăgy pĂĄr hĂ©t mĂșlva kaptunk az alkalmon, Ă©s a pihenĂ©st összekötöttĂŒk egy terepszemlĂ©vel. FestĂ”i balaton-felvidĂ©ki kisfalu, egy tĂŒnemĂ©nyes kis panziĂł szĂ©p nagy kertje. EzekutĂĄn, ha amĂșgy MicĂĄt Ă©s Csabit ismerve nem lett volna mĂĄr tiszta,  a helyszĂn miatt is biztosak voltunk abban, hogy ez nem lesz egy csicsĂĄs, agyondĂszĂtett, csilli-villi desszertasztal. InkĂĄbb egy egyszerĂ», letisztult, enyhĂ©n vintage stĂlust lĂĄttunk magunk elĂ”tt. NĂ©mikĂ©pp a vintage stĂlust nehezĂtette Csabi, a vĂ”legĂ©ny ötlete, miszerint is lehetne egy menyasszonyi Barbie torta Ă©s mellette egy autĂłs Ken torta a fĂ” attrakciĂł, de hamar lebeszĂ©ltĂŒk rĂłla. ĂgĂ©rem, az aranylakodlamukra kapnak egy ilyen tortapĂĄrost!
Rengeteg tervezgetĂ©s következett, utĂĄnajĂĄrĂĄs, dĂszĂtĂ©s-gyakorlĂĄs,stb. Teljes lĂĄzban Ă©gtĂŒnk! MegterveztĂŒk a tortĂĄkat, a dekorĂĄciĂłt, a sĂŒtikĂĄrtyĂĄkat, Ă©s persze hogy mi is lesz a menetrend. HĂșzĂłs volt, amikor eljött a nagy nap. Szerintem nekĂŒnk volt csak igazĂĄn nagy nap! Hajnal 6-kor Ă©bresztĂ”, levezetĂ©s TĂłtvĂĄzsonyba Ă©s indulhatott a kĂ©szĂŒlĂ”dĂ©s. Ugyanis azt nem mertĂŒk bevĂĄllalni, hogy krĂ©mmel dĂszĂtett, kĂ©temeletes eskĂŒvĂ”i tortĂĄt furikĂĄzunk 200 km-en, döcögĂ”s kisutakon. Otthon lesĂŒtöttĂŒnk mindent, aztĂĄn ott volt az egĂ©sz dĂ©lelĂ”tt az összeĂĄllĂtĂĄsra. Igen ĂĄm, itt kezdĂ”dtek az izgalmak. Kint rekkenĂ” hĂ”sĂ©g, napsĂŒtĂ©s. Na de bent a panziĂł egyik fĂ©lreesĂ” zugĂĄban jĂĄghideg. Mintha vĂĄrfalak között lettĂŒnk volna. Ăgy esett, hogy egy ĂłriĂĄsi tĂĄlba belezuttyintottam 12 doboz mascarponet (3 kg!) Ă©s vagy 1,5 kilĂł vajat. RobotgĂ©ppel összedolgozom, betöltöm a tortĂĄt, beszĂnezem a krĂ©met aprĂĄnkĂ©nt, Ă©s indulhat az ombre dĂszĂtĂ©s. Na, ez volt az Ă©n tervem, aztĂĄn jött a valĂłsĂĄg. A mascarpone Ă©s a vaj nagyon nem voltak egy hullĂĄmhosszon, ill. hĂ”mĂ©rsĂ©kleten, ezĂ©rt egy tĂșrĂłs, trutyis krĂ©met kaptam. Itt mĂ©g csak egy fĂ©l centit szaladt föl a szemöldököm, hogy hĂĄt ilyen mĂ©g nem volt, ennek nem Ăgy kĂ©ne kinĂ©znie. Gondoltam nyomatom mĂ©g rĂĄ egy cseppet a robotgĂ©pet, hĂĄtha összeĂĄll. Na nem. Ez nem ĂĄllt össze, sĂ”t! Egy vajrögös mascarponekrĂ©met kaptam, amibĂ”l kicsapĂłdott nĂ©mi savĂł. Nem Ărom le hogy nĂ©zett ki. Ekkor mĂĄr erĂ”sen pĂĄnikoltam. VĂ©gigfuttattam mindenfĂ©le lehetsĂ©ges B tervet. Vajon mennyi esĂ©lye van annak, hogy a környezĂ” kis falvak valamelyikĂ©ben van egy olyan közĂ©rt (neadj isten hiper-szuper), ahol mascarponet lehet kapni nagytĂ©telben!? Nem nehĂ©z megfejteni a talĂĄlĂłs kĂ©rdĂ©st. JĂł, nem esĂŒnk pĂĄnikba, a hĂ”mĂ©rsĂ©kletkĂŒlönbsĂ©g volt a baj. Egy hĂ”hullĂĄmhosszra kellett hozni Ă”ket. IrĂĄny a konyha, gĂ”z fölött kevergetĂ©s, de mĂ©g mindig semmi. SzĂłval maradt a pĂĄnik, hisztizĂ©s, Ășristenmilesz! AztĂĄn jött Ati, aki a konyhai hisztijeim alkalmĂĄval a legjobb Ă©s legnagyszerĂ»bb megmentĂ”m. Ă mĂ©g tĂŒrelmesen kavargatta egy kicsit a gĂ”z fölött (ekkor a massza mĂĄr vanĂliasodóållagĂș volt, hamar rĂĄĂ©bredtem, hogy ezzel mĂ©g nem fogunk tortĂĄt tölteni, Ășjabb sĂrĂĄs-zokogĂĄs), aztĂĄn a lehetĂ” legnagyobb nyugodtsĂĄggal, mintha Ă©ppen teĂĄt fĂ”znĂ©nk otthon, mondta, hogy ez fizika, ennek sikerĂŒlnie kell. Most ki kell hĂ»teni a masszĂĄt. Ăn nem hiszek a fizikĂĄban, soha nem Ă©rtettem belĂ”le egy betĂ»t sem az Ășt-idĂ”-sebessĂ©g hĂĄromszög utĂĄn (bĂĄr mĂĄr azt sem Ă©rtettem, hogy miĂ©rt kĂ©ne nekem szĂĄmolgatni, hogy ennyi meg annyi idĂ” alatt mekkora tĂĄvot tesz meg a kisautĂł, aztĂĄn csak fokoztĂĄk a helyzetet a surlĂłdĂĄssal). Ăn csak azt lĂĄttam, hogy ezzel a folyĂłs borzadvĂĄnnyal az Ă©letben nem dĂszĂtem föl azt a tortĂĄt, amit Mica Ă©s Csabi Ă©letĂŒk legszebb napjĂĄn vĂĄg majd föl.
Ăs lĂ”n csoda! A robotgĂ©p Ă©s Ati csodĂĄt tettek az izĂ©vel, selymes, gyönyörĂ» krĂ©m lett belĂ”le, mint a mesĂ©ben. KezdĂ”dhetett a torta betöltĂ©se Ă©s a dĂszĂtĂ©s. Ez mĂĄr gyerekjĂĄtĂ©k volt az elĂ”zĂ” tortĂșra utĂĄn. BetettĂŒk a csodĂĄs, fehĂ©r-lila ĂĄtmenetes tortĂĄt a hĂ»tĂ”be, Ă©s minden egyes hĂ»tĂ”nyitĂĄskor felszisszentĂŒnk, hogy vajon milyen kĂ©p fogad minket. A többi torta dĂszĂtĂ©se mĂĄr semmisĂ©g volt, hiszen tĂ©nyleg csak egy nagyon egyszerĂ» dĂszĂtĂ©st kaptak. AztĂĄn ismĂ©t Ă”rĂŒlt rohanĂĄs következett, hiszen barĂĄtaink Dani Ă©s Kinga (Room8 Photography) mĂĄr kĂ©szen ĂĄlltak arra, hogy amĂg a pĂĄrral szĂŒnetel a fotĂłzĂĄs, gyorsan, mĂ©g nappali fĂ©nyben lefotĂłzzuk az asztalt. Na az asztal beĂĄllĂtĂĄsa sem volt egyszerĂ» a görönygyös talajon, de a fiĂșk megoldottĂĄk. Jöhetett a terĂtĂ©s, dĂszĂtĂ©s, kis aprĂłsĂĄgok, tortĂĄkkal szaladgĂĄlĂĄs, imĂĄdkozĂĄs, hogy bĂrjĂĄk a napfĂŒrdĂ”t. CsodĂĄs kĂ©pek szĂŒlettek, Daninak valami hihetetlen szeme van minden tĂ©mĂĄhoz, legyen az portrĂ©, eskĂŒvĂ”, vagy sĂŒtik. ImĂĄdom ezeket a kĂ©peket!
A fotĂłzĂĄs utĂĄn vĂ©gre hĂĄtra dĂ”lhettĂŒnk, kis pihenĂ©s jĂĄrt nekĂŒnk. Jaaa, hogy nem is?! Hiszen annyi idĂ”nk elment dĂ©lelĂ”tt, hogy Ă©ppenhogy elkĂ©szĂŒltĂŒnk a szertartĂĄsra? Ilyenekre az ember mĂĄr nem is emlĂ©kszik! CsodĂĄs, meghatĂł szertartĂĄs volt a taliĂĄndörögdi romtemplomnĂĄl. Kint a semmi közepĂ©n, nĂ©hĂĄny omladozĂł fal között, napsĂŒtĂ©s, gyenge szĂ©l Ă©s a gyönyörĂ»sĂ©ges pĂĄr. PityergĂ©s mindenkinĂ©l. Ha most olyan ?ĂrĂłi? vĂ©nĂĄval rendelkeznĂ©k, oravecznĂłrai-mĂ©lysĂ©gekbe sĂŒllyednĂ©k a giccskĂ©pekkel a szertartĂĄsrĂłl, de inkĂĄbb ĂĄlljon itt pĂĄr kĂ©p, ami ĂĄtadja a hangulatot.
Este az ereszedelahajam (mert hogy ez igazi olyan volt) közepĂ©n, olyan 23.00 Ăłra környĂ©kĂ©n feltĂĄlaltuk az asztalt. Azokat az arcokat sosem felejtem el: leesett ĂĄllak, csillogĂł szemĂ» gyerekek. Nem gyakran lĂĄtnak az emberek egy sĂŒtiktĂ”l, tortĂĄktĂłl roskadozĂł asztalt, ezĂ©rt is gondolom, hogy nagyszerĂ» dolog egy desszertasztal a lagzira! A tortĂĄnak nagy sikere volt az ifjĂș pĂĄrnĂĄl, jutott az arcukra is a kĂłstolĂĄs sorĂĄn!
Â
(Ati kicsit féltette a tortåt a håttérben )
Na ezutĂĄn vĂ©gre mi is leereszthettĂŒnk, bulizhattunk. Sosem felejtem el azt a napot, minden nehĂ©zsĂ©gĂ©vel Ă©s gyönyörĂ»sĂ©gĂ©vel egyĂŒtt! KöszönjĂŒk a bizalmat Mica Ă©s Csabi!
Képekért köszönet: Németh Dåniel, Room8 Photography ? facebook
B&B babavĂĄrĂł party ? desszertasztal 1.
MĂ©zeskalĂĄcsmuffin karĂĄcsonyi dĂszĂtĂ©ssel
Luxus banĂĄnturmix
Brownie _v1_ A klasszikus
Ăjszakai fĂ©nyben kicsit mĂĄskĂ©pp nĂ©zett ki:
EgĂ©szen egy Ă©vet kell visszaugranunk az idĂ”ben, ugyanis a tavaly tavaszi szĂŒlinapszezonra Ă©n mĂĄr javĂĄban sĂŒtögettem a tortĂĄkat a barĂĄti körben. Volt Red velvet fehĂ©rcsokikrĂ©mmel. Mind az utolsĂł vörös morzsĂĄig elfogyott. AztĂĄn volt egy Barbie torta kĂ©t barĂĄtnĂ”nek, akik egyszerre ĂŒltĂ©k a 25. szĂŒlinapjukat. Ăs ezen az ominĂłzus bulin törtĂ©nt meg az a (mĂ©g ma is) hihetetlen beszĂ©lgetĂ©s MicĂĄval, aminek a vĂ©geredmĂ©nye a fent lĂĄtott desszertasztal lett.
- Arra gondoltam, hogy nem szeretnĂ©d te sĂŒtni az eskĂŒvĂ”i tortĂĄnkat?
- Ăööö?DE! HĂĄnyan lesztek?
- Kb. szĂĄzan.
- Akkor mit szĂłlnĂĄl egy desszertasztalhoz, ami teli van kĂŒlönbözĂ” sĂŒtikkel Ă©s persze azĂ©rt van egy fĂ”tortĂĄtok a tortavĂĄgĂĄshoz!
- Tök jĂł, legyen Ăgy! Olyan finom ez a rĂ©patorta is!
HĂĄt kb. ennyire könnyen jött az elsĂ” ?megbĂzĂĄs?. Na jĂł, az akkor elfogyasztott alkohol mennyisĂ©gĂ©t nem tudtam Ă©rzĂ©keltetni az elĂ”zĂ” pĂĄrbeszĂ©dben, de a lĂ©nyeg ennyi lehetett.
EgyĂ©rtelmĂ» volt, hogy ezt Atival ketten csinĂĄljuk. SzĂĄzember! Soha nem sĂŒtöttem mĂ©g csak ötvennek sem, nemhogy szĂĄznak! De sebaj, mĂĄr a bulibĂłl hazafelĂ© a kocsiban elkezdtĂŒk a tervezĂ©st. SzĂŒleimnek nem messze az eskĂŒvĂ” helyszĂntĂ”l van nyaralĂłjuk, Ăgy pĂĄr hĂ©t mĂșlva kaptunk az alkalmon, Ă©s a pihenĂ©st összekötöttĂŒk egy terepszemlĂ©vel. FestĂ”i balaton-felvidĂ©ki kisfalu, egy tĂŒnemĂ©nyes kis panziĂł szĂ©p nagy kertje. EzekutĂĄn, ha amĂșgy MicĂĄt Ă©s Csabit ismerve nem lett volna mĂĄr tiszta,  a helyszĂn miatt is biztosak voltunk abban, hogy ez nem lesz egy csicsĂĄs, agyondĂszĂtett, csilli-villi desszertasztal. InkĂĄbb egy egyszerĂ», letisztult, enyhĂ©n vintage stĂlust lĂĄttunk magunk elĂ”tt. NĂ©mikĂ©pp a vintage stĂlust nehezĂtette Csabi, a vĂ”legĂ©ny ötlete, miszerint is lehetne egy menyasszonyi Barbie torta Ă©s mellette egy autĂłs Ken torta a fĂ” attrakciĂł, de hamar lebeszĂ©ltĂŒk rĂłla. ĂgĂ©rem, az aranylakodlamukra kapnak egy ilyen tortapĂĄrost!
Rengeteg tervezgetĂ©s következett, utĂĄnajĂĄrĂĄs, dĂszĂtĂ©s-gyakorlĂĄs,stb. Teljes lĂĄzban Ă©gtĂŒnk! MegterveztĂŒk a tortĂĄkat, a dekorĂĄciĂłt, a sĂŒtikĂĄrtyĂĄkat, Ă©s persze hogy mi is lesz a menetrend. HĂșzĂłs volt, amikor eljött a nagy nap. Szerintem nekĂŒnk volt csak igazĂĄn nagy nap! Hajnal 6-kor Ă©bresztĂ”, levezetĂ©s TĂłtvĂĄzsonyba Ă©s indulhatott a kĂ©szĂŒlĂ”dĂ©s. Ugyanis azt nem mertĂŒk bevĂĄllalni, hogy krĂ©mmel dĂszĂtett, kĂ©temeletes eskĂŒvĂ”i tortĂĄt furikĂĄzunk 200 km-en, döcögĂ”s kisutakon. Otthon lesĂŒtöttĂŒnk mindent, aztĂĄn ott volt az egĂ©sz dĂ©lelĂ”tt az összeĂĄllĂtĂĄsra. Igen ĂĄm, itt kezdĂ”dtek az izgalmak. Kint rekkenĂ” hĂ”sĂ©g, napsĂŒtĂ©s. Na de bent a panziĂł egyik fĂ©lreesĂ” zugĂĄban jĂĄghideg. Mintha vĂĄrfalak között lettĂŒnk volna. Ăgy esett, hogy egy ĂłriĂĄsi tĂĄlba belezuttyintottam 12 doboz mascarponet (3 kg!) Ă©s vagy 1,5 kilĂł vajat. RobotgĂ©ppel összedolgozom, betöltöm a tortĂĄt, beszĂnezem a krĂ©met aprĂĄnkĂ©nt, Ă©s indulhat az ombre dĂszĂtĂ©s. Na, ez volt az Ă©n tervem, aztĂĄn jött a valĂłsĂĄg. A mascarpone Ă©s a vaj nagyon nem voltak egy hullĂĄmhosszon, ill. hĂ”mĂ©rsĂ©kleten, ezĂ©rt egy tĂșrĂłs, trutyis krĂ©met kaptam. Itt mĂ©g csak egy fĂ©l centit szaladt föl a szemöldököm, hogy hĂĄt ilyen mĂ©g nem volt, ennek nem Ăgy kĂ©ne kinĂ©znie. Gondoltam nyomatom mĂ©g rĂĄ egy cseppet a robotgĂ©pet, hĂĄtha összeĂĄll. Na nem. Ez nem ĂĄllt össze, sĂ”t! Egy vajrögös mascarponekrĂ©met kaptam, amibĂ”l kicsapĂłdott nĂ©mi savĂł. Nem Ărom le hogy nĂ©zett ki. Ekkor mĂĄr erĂ”sen pĂĄnikoltam. VĂ©gigfuttattam mindenfĂ©le lehetsĂ©ges B tervet. Vajon mennyi esĂ©lye van annak, hogy a környezĂ” kis falvak valamelyikĂ©ben van egy olyan közĂ©rt (neadj isten hiper-szuper), ahol mascarponet lehet kapni nagytĂ©telben!? Nem nehĂ©z megfejteni a talĂĄlĂłs kĂ©rdĂ©st. JĂł, nem esĂŒnk pĂĄnikba, a hĂ”mĂ©rsĂ©kletkĂŒlönbsĂ©g volt a baj. Egy hĂ”hullĂĄmhosszra kellett hozni Ă”ket. IrĂĄny a konyha, gĂ”z fölött kevergetĂ©s, de mĂ©g mindig semmi. SzĂłval maradt a pĂĄnik, hisztizĂ©s, Ășristenmilesz! AztĂĄn jött Ati, aki a konyhai hisztijeim alkalmĂĄval a legjobb Ă©s legnagyszerĂ»bb megmentĂ”m. Ă mĂ©g tĂŒrelmesen kavargatta egy kicsit a gĂ”z fölött (ekkor a massza mĂĄr vanĂliasodóållagĂș volt, hamar rĂĄĂ©bredtem, hogy ezzel mĂ©g nem fogunk tortĂĄt tölteni, Ășjabb sĂrĂĄs-zokogĂĄs), aztĂĄn a lehetĂ” legnagyobb nyugodtsĂĄggal, mintha Ă©ppen teĂĄt fĂ”znĂ©nk otthon, mondta, hogy ez fizika, ennek sikerĂŒlnie kell. Most ki kell hĂ»teni a masszĂĄt. Ăn nem hiszek a fizikĂĄban, soha nem Ă©rtettem belĂ”le egy betĂ»t sem az Ășt-idĂ”-sebessĂ©g hĂĄromszög utĂĄn (bĂĄr mĂĄr azt sem Ă©rtettem, hogy miĂ©rt kĂ©ne nekem szĂĄmolgatni, hogy ennyi meg annyi idĂ” alatt mekkora tĂĄvot tesz meg a kisautĂł, aztĂĄn csak fokoztĂĄk a helyzetet a surlĂłdĂĄssal). Ăn csak azt lĂĄttam, hogy ezzel a folyĂłs borzadvĂĄnnyal az Ă©letben nem dĂszĂtem föl azt a tortĂĄt, amit Mica Ă©s Csabi Ă©letĂŒk legszebb napjĂĄn vĂĄg majd föl.
Ăs lĂ”n csoda! A robotgĂ©p Ă©s Ati csodĂĄt tettek az izĂ©vel, selymes, gyönyörĂ» krĂ©m lett belĂ”le, mint a mesĂ©ben. KezdĂ”dhetett a torta betöltĂ©se Ă©s a dĂszĂtĂ©s. Ez mĂĄr gyerekjĂĄtĂ©k volt az elĂ”zĂ” tortĂșra utĂĄn. BetettĂŒk a csodĂĄs, fehĂ©r-lila ĂĄtmenetes tortĂĄt a hĂ»tĂ”be, Ă©s minden egyes hĂ»tĂ”nyitĂĄskor felszisszentĂŒnk, hogy vajon milyen kĂ©p fogad minket. A többi torta dĂszĂtĂ©se mĂĄr semmisĂ©g volt, hiszen tĂ©nyleg csak egy nagyon egyszerĂ» dĂszĂtĂ©st kaptak. AztĂĄn ismĂ©t Ă”rĂŒlt rohanĂĄs következett, hiszen barĂĄtaink Dani Ă©s Kinga (Room8 Photography) mĂĄr kĂ©szen ĂĄlltak arra, hogy amĂg a pĂĄrral szĂŒnetel a fotĂłzĂĄs, gyorsan, mĂ©g nappali fĂ©nyben lefotĂłzzuk az asztalt. Na az asztal beĂĄllĂtĂĄsa sem volt egyszerĂ» a görönygyös talajon, de a fiĂșk megoldottĂĄk. Jöhetett a terĂtĂ©s, dĂszĂtĂ©s, kis aprĂłsĂĄgok, tortĂĄkkal szaladgĂĄlĂĄs, imĂĄdkozĂĄs, hogy bĂrjĂĄk a napfĂŒrdĂ”t. CsodĂĄs kĂ©pek szĂŒlettek, Daninak valami hihetetlen szeme van minden tĂ©mĂĄhoz, legyen az portrĂ©, eskĂŒvĂ”, vagy sĂŒtik. ImĂĄdom ezeket a kĂ©peket!
A fotĂłzĂĄs utĂĄn vĂ©gre hĂĄtra dĂ”lhettĂŒnk, kis pihenĂ©s jĂĄrt nekĂŒnk. Jaaa, hogy nem is?! Hiszen annyi idĂ”nk elment dĂ©lelĂ”tt, hogy Ă©ppenhogy elkĂ©szĂŒltĂŒnk a szertartĂĄsra? Ilyenekre az ember mĂĄr nem is emlĂ©kszik! CsodĂĄs, meghatĂł szertartĂĄs volt a taliĂĄndörögdi romtemplomnĂĄl. Kint a semmi közepĂ©n, nĂ©hĂĄny omladozĂł fal között, napsĂŒtĂ©s, gyenge szĂ©l Ă©s a gyönyörĂ»sĂ©ges pĂĄr. PityergĂ©s mindenkinĂ©l. Ha most olyan ?ĂrĂłi? vĂ©nĂĄval rendelkeznĂ©k, oravecznĂłrai-mĂ©lysĂ©gekbe sĂŒllyednĂ©k a giccskĂ©pekkel a szertartĂĄsrĂłl, de inkĂĄbb ĂĄlljon itt pĂĄr kĂ©p, ami ĂĄtadja a hangulatot.
Este az ereszedelahajam (mert hogy ez igazi olyan volt) közepĂ©n, olyan 23.00 Ăłra környĂ©kĂ©n feltĂĄlaltuk az asztalt. Azokat az arcokat sosem felejtem el: leesett ĂĄllak, csillogĂł szemĂ» gyerekek. Nem gyakran lĂĄtnak az emberek egy sĂŒtiktĂ”l, tortĂĄktĂłl roskadozĂł asztalt, ezĂ©rt is gondolom, hogy nagyszerĂ» dolog egy desszertasztal a lagzira! A tortĂĄnak nagy sikere volt az ifjĂș pĂĄrnĂĄl, jutott az arcukra is a kĂłstolĂĄs sorĂĄn!
Â
(Ati kicsit féltette a tortåt a håttérben )
Na ezutĂĄn vĂ©gre mi is leereszthettĂŒnk, bulizhattunk. Sosem felejtem el azt a napot, minden nehĂ©zsĂ©gĂ©vel Ă©s gyönyörĂ»sĂ©gĂ©vel egyĂŒtt! KöszönjĂŒk a bizalmat Mica Ă©s Csabi!
Képekért köszönet: Németh Dåniel, Room8 Photography ? facebook
Hasonló bejegyzések:
B&B babavĂĄrĂł party ? desszertasztal 1.
MĂ©zeskalĂĄcsmuffin karĂĄcsonyi dĂszĂtĂ©ssel
Luxus banĂĄnturmix
Brownie _v1_ A klasszikus